Az év utolsó napja. Nem volt fent Ő. Pedig elvártam volna.
S még egy ígéret: ha ma nem beszélek vele, akkor egy jó darabig nem.
Szeret? Fontos vagyok neki? Sokat jelentek neki? Miért mondja ezt, ha mégsincs fent???
ÚJ év.... Nem akarok semmit sem fogadni, mert úgyse tartanám be. Még az ígéreteimet sem tartom be....
Ágyő...
Partiképeket nézegetek. És közben átmentem egy két fázison:
1. Kik ezek?
2. Kik járnak ide???
3. Ki ez te Móóóóóóóóóóni??
4. Vetkőző nő? cöh..
5. Csak az ilyen tökéletes alakú nők tetszenek a pasiknak? :S
6. Ilyen izé idétlen 'partiszemüveg" egy pasin... Már nekünk is az ilyen metroszexuális, "tökéletes" pasik jönnek be??
7. Miért nem tudjuk egyszerűen csak a belső szépséget látni? Vagy miért csak azt tartjuk szépnek ha egy nő 90-60-90-es méretekkel rendelkezik (mindenesetre se narancsbőr, se szeplő, se súlyfelesleg, se pattanás...), tökéletes smink, műköröm, tökéletes frizura, "menő" ruhák? Csajoknál meg miért az jön be mostanában, ha a pasi kicsit olyan már mint egy nyálgép, "menő" ruhák, belőtt haj (vasalt, festett, egyebek..)?
TUDOM, hogy énis nagyon hajazok a külsőségekre:S De azt is tudom, hogy ezt NEM SZERETEM, és NEM AKAROM. De volt már olyan, hogy egy srác nem tetszett egyáltalán, de amint megismertem, és meg is kedveltem, baromira bejött.... De mégis. Ha előre látom, hogy nem tetszik, lehet szóba se állnék vele... Najó azért ennyire nem durva a helyzet, szóbaállok én bárkivel, de lehet, hogy elkönyvelném egyből magamnak, hogy ha első látásra (vagy épp másodikra) nem jön be, akkor már barátságnál többet biztos hogy nem szeretnék tőle....
És ez elég rossz.
Pedig.. néha annyira meg tudom látni a jót. Néha annyira szeretem a srácokat... Olyan édesek, mikor a koliban félszegen rám köszönnek a folyosón, vagy amikor mosolyogva, de mégis elpirulva oda-odapillantanak a konyhában. Vagy amikor meghívnak egy italra, és azt mondják, engedjem már meg, hogy ők fizessenek... Szeretem amikor poénkodnak nekem, hogy megnevettessenek, vagy amikor felheccelnek, de utána magukhoz ölelnek, hogy ne haragudjak rájuk... Szeretem, amikor bociszemekkel néznek rám, amikor valami rosszat tettek... Szeretem, amikor kedvesen hagyják, hogy mondjuk meg, mi legyen... Vagy amikor aggódnak, ha beteg vagyok, és szigorú tekintettel mondják, hogy azonnal feküdjek le/mérjem meg a lázam/ vegyek be gyógyszert, stb... És szeretem azt is, amikor udvariasak, kinyitják az ajtót előttem, előreengednek.. vagy amikor kiállnak értem.. megvédenek akkor is, ha épp nem nekem van igazam...
Najó kicsit belementem... nem teljesen ilyen jellegű dolgokat akartam írni, de azért ezeket tényleg szeretem.
Na mindegy...
Nem gondoltam, hogy ilyen lesz ez a nap. Talán egyelőre elfogadtam azt, hogy Z.-vel egy darabig nem beszélek. Talán elfogadtam egy kicsit, hogy most őt nem érdeklem...
Szerettem volna ma sütit sütni, divatrajzokat készíteni, végre hajat mosni, karácsonyi zenéket hallgatni és készülni a holnapra.
De ma meghalt J.
Azt hittem kisírtam már minden könnyem, de most, hogy leírtam ezt a mondatot... újra rám tört.
Fel se tudom fogni.... Nem is tudom, mit írhatnék erről...
S bár tegnap azt gondoltam, nem megyek egy darabig msnre, de most muszáj volt. Beszélnem kellett a testvéremmel....
És fent volt Z. is. Én kiírtam, hogy senkinek nem vagyok itt, de mégis rám írt.
Azt mondta annyira sajnálja a tegnapit, annyira rosszul érezte magát tegnap este óta, és már reggel óta várt, hogy felmenjek és bocsánatot kérjen. És aggódott, félt, hogy törlöm őt msnről, vagy ilyesmi, és azon aggódott, hogy fog elérni így engem, és ha kell, elkéri Petitől is a telefonszámomat, neki biztos megvan... (amúgy nincs.)
Gondolkodott, megígérte, hogy többet nem lesz ilyen, mert rájött, hogy szeret...
Mondtam, hogy én is őt. Aztán elmondtam mi történt. Ő ezt nagyon is át tudja érezni... Aranyos volt... egyszer még azt is írta nekem, hogy "kicsim".
boldog karácsonyt...
Veszekedtünk. Vagyis megint ő veszekedett... Most meg az volt a baj, hogy miért nem írok rá állandóan... két napja meg az volt, hogy túl sokat beszélünk... annyira nem értem már, miért ilyen. Cinkesnek mondott, meg nem hitt nekem. Azt mondta nem érdekli már hogy mi van, nem érdekli, hogy kedvelem-e vagy sem. Úgyhogy elköszöntem tőle.. végleg:
"najó akkor tessék, légy boldog"
"te légy boldog..."
:S
Most ha elemezgetni szeretném... TUDOM, hogy kedvel. Ebben tényleg biztos vagyok. De ha csak barátként tekint rám, akkor miért veszekedett megint??? Miért zavarta akkor az, hogy nem írok rá annyiszor??? Miért zavarta akkor az hogy Petivel mostanában többet beszéltem, mint eddig??? Miért zavarta akkor az, hogy állítása szerint jól elvagyok másokkal is??
Két napja azt mondta hogy két tűz között van.. aztán azt mondta, rám már csakis barátként tekint. Én hiába mondtam neki, hogy legalább magának vallja be, hogy ez nem így van...
Erre most. Talán tényleg két tűz között van.. Még a pár nappal ezelőtti beszélgetésünk után is azt éreztem, hogy nem csak barátként tekint rám.. Úgy gondolom tényleg akar engem... de akarja N.-t is... És nem boldog.. ezt látom:S
"te légy boldog.." "te légy boldog.." "te légy boldog.." "te légy boldog.." "te légy boldog.." "te légy boldog.." "te légy boldog.." "te légy boldog.." "te légy boldog.."
Vajon mennyire volt őszinte ez a mondata?? :S Mi van ha tényleg szeret, de tudja, hogy ebből soha nem lehet semmi? És lehet tényleg ezért volt így ennyire kiakadva.... Nem tudom mit tegyek... Igazából rossz kedvem nincs, de sírhatnékom van. Sajnálatot érzek. Sajnálom, hogy így "végződött".... Tudom, hogy annyira boldog lettem volna vele.. és szerintem ő is velem.... De mindketten tudjuk, és tudtuk is talán mindig, hogy soha se lehetünk együtt.... És ezért voltam kiakadva.. ahogy talán emiatt most ő is...
De lehet csak magamat áltatom ezzel, hogy ez így van. Lehet tényleg nem érdekli már, hogy mi van velem.. De ezt nem tudom elhinni.
Hiszen az ez előtti veszekedésünk után is azt hittem, hogy többé nem fog keresni, akkor is azt mondta, hogy elege van már a sok veszekedésből meg ilyenek.. ehhez képest másnap ő írt rám, hogy ne haragudjak már rá...
Meg ma is. Ráírtam délután, és azt mondta nem ér rá, mondom oks. De mikor lelépett, előtte beköszönt.. ilyet nem is nagyon szokott.
Most nem tudom mit tegyek, hiszen tényleg úgy hangzott ez a fenti mondatom amit neki írtam msnen, mintha végleg elbúcsúznék tőle.
De én tudom, hogy nem akarok végleg.
Na bőgök. TUDOM, hogy EL KELL FELEJTENEM ŐT, de egyszerűen NEM AKAROM.
De nem megyek fel pár napig, az biztos.... :(
Szeretlek Z...
Na most rövid leszek, de ezt muszáj leírnom.
BOLDOG VAGYOK! Most igen! Tegnap kb délután óta. Tervezgettem, gondolkodtam, beszélgettem másokkal. És most jól érzem magam. És HÁLÁS vagyok. És úgy érzem, nem lesz olyan rossz ez a karácsony, mint amilyennek hittem.... (Pedig, teszem hozzá, semmi különleges nem történt!)
(Na feljött Ádi msnre, ráírok már :) )
És visszaolvastam pár bejegyzésem, és tetszenek. Nem az, amiről írtam, hanem ahogyan leírtam. Mert szerettem volna mindig, és szeretnék is még írni. De sosem gondoltam, hogy igazán jól menne. De néhány bejegyzésem (sőt elég sok) tetszik. Tetszik ahogyan kifejezem, miket is éreztem/gondoltam akkor. Úgyhogy most mindent elolvasok az elejétől kezdve:D
JA ÉS KARÁCSONYI ZENÉKET HALLGATOK!!!!
Megtettem az első lépést: elköszöntem csetről, és eldöntöttem egy jódarabig nem megyek oda vissza.
Második lépés: kitöröltem minden nickem a csetről. Kivéve egyet, mert az e-mail címnek nemtom a jelszvát :D
Harmadik lépés: Sok mindenkit töröltem msn-ről.
Tovább nem tudom, hogy lesz, de nem akarok már több fájdalmat. És unom a virtuális életet.....
na pá.
Pár órával ezelőtt hálát adtam Istennek, amiért segített.
Azt tervezgettem, ha Ő ma sem lesz fent, írok neki egy búcsúlevelet... rá 10 percre feljött, és kibékültünk.
Pár órával ezelőtt annyira hittem és bíztam. És annyira örültem. Nem volt sok, de örültem.
És most még ezt a kis hitet is elvette Isten. Egyetlen mondat elég ahhoz, hogy összeomoljunk...
"Egy szó, ami hirtelen szíven talál, elég, hogy összetörve némán félreállj..."
Azt tudom, hogy én belül már teljesen össze vagyok törve.
Elói, elói, lámá sabaktáni? Istenem istenem, miért hagytál el engem?...
Mit tettem én, hogy ezt érdemlem? Miért kell hogy évről évre újra összetörjék a szívem, és megbántsanak, és csalódjak? Mit tegyek másképp? Már magam sem tudom. Szeretnék végre boldog nyugalmat.. valaki mellett. Annyira elegem van már mindenből.... Legszívesebben bőgnék és ordítanék és széttépném a mellkasomat, ahol fáj, mint egy ócska pólót, majd ököllel zúznék össze ezernyi tükröt és ordítanék a fájdalomtól, ahogy belém hasítanak a szilánkok és folyna a vérem, én pedig összeesnék, magamhoz ölelném a térdeimet és csak sírnék sírnék és várnám, hogy végre elmúljon ez a rohadás itt bent... és várnám hogy végre megszánjon valaki, és levegye rólam ezt a mérhetetlen fájdalmat, amivel már nem bírok....
Na. Ma egy olyan jó kis pozitív bejegyzést akartam ide írni. Azt, hogy de boldog vagyok. És valóban az is voltam pár óráig. Miatta. És annyira jó volt.
Most meg megint pokol. És kurvára elegem van. Elegem van hogy mindig más számít. Hogy mindig más érdekeit nézik. Hogy mindig más a fontosabb, más kell... elgem van ebből a kibaszott rohadt faszszopó kurva geci életből...
bárcsak tegnap mégis tüdőgyulladást kaptam volna és megdögöltem volna....
.jpg)
Tegnap öttől a gép előtt ültem, vártam Őt, de nem jött... Később, kb. este 10 fele felnéztem újra csetre, fent volt. Köszönt, énis, de nem nagyon foglalkoztam vele, hiszen rám se írt, msnre se jött fel... Elszórakozgattam magamnak. Erre szokásosan megsértődött. Vagyis ilyenkor benyög egy köszönésfélét, hogy lássam, ő lelép. Aztán feljött msnre, de nem írtam rá. Aztán ő írt rám:
"látom már rám se írsz..."
Szeretem, amikor így ír rám, mert tudom ebből, hogy szeretne velem beszélni... és rossz látnia, hogy talán már nem érdekel Ő engem annyira.
Pedig érdekel még, bár igaz, hogy tényleg kicsit máshogy érzek már... már nem annyira erős. Vagy legalábbis nem olyan gyakran érzem azt, hogy valóban Ő kellene nekem.
De vele álmodtam, és jó volt.
Tegnap msnen még "veszekedtünk" kicsit, de nem váltunk el túl jól...
Ma meg eldöntöttem, hogy nem megyek fel, de csetre csak felnéztem, mert láttam, hogy ott van. Köszönt. Tudom, hogy figyelte miket írok, mert volt egy mondata is hozzá. Aztán megint lelépett úgy, hogy én ezt lássam. De valahogy nem érdekel. Vagyis érdekel, de mégsem megyek fel utána msnre, hiába tudom, hogy ott van.
Hallgatom ezt a zenét....
https://www.youtube.com/watch?v=VrLGHnYWZIU
És szeretnék vele lenni. De már nem msnen. Belefáradtam már a sok gépelésbe. Szeretnék ott lenni vele és igazán valóban élőben megölelni Őt. És megcsókolni. És rámosolyogni. És elmondani neki, hogy szeretem.
De már unom ezt, hogy felmegyek msnre és várom. És nem jön. Vagy jön, de mégsem olyan jó. Vagy elmondom neki, hogy hiányzik nekem, és elpoénkodja. Vagy el sem hiszi. Unom már ezeket a karaktereket. Szeretnék már szavakat, vagy leginkább tetteket.
Na de még visszatérve, ezt a karácsonyi zenét hallgattam, s az volt bennem, de jó lenne inkább mégis felmenni hozzá msnre, és megkérni, ne haragudjon már... De mondjuk úgyis azt mondaná, hogy nem haragszik, hanem csalódott.
Mintha én nem csalódtam volna az elmúlt néhány hét alatt...
Viszont jól esik az, hogy annak ellenére, hogy van barátnője, és hogy vele is jóban van, és elvileg tényleg odavan érte, és hogy vele találkozik is, mégis engem jobban szeret.... Tudom, hogy így van..
Múltkor féltékeny volt rám a barátnője. Van is oka rá, bár ő a töredékét sem tudja annak, mi is a valóság. És Ő megmondta neki, hogy nem fog ettől függetlenül máshogy viselkedni velem, mert hogy féltékeny.
És mégis. Ott van egy élő barátnője... és mégis engem szeret. Engem, akit sohasem látott még, akit még sohasem ölelt, sohasem hallotta a hangom.
Múltkor édesemnek hívott. Előtte meg ... írt valamit.
Érdekes dolgok történnek mostanában. Kívül is, de leginkább belül.
Egyre jobban elvagyok a koliban a szobatársakkal. És ennek baromira örülök. Ha ott vagyok, még Őt is elfelejtem. Illetve dehogyis. Őt sosem. Akármit csinálok, mindig ott van a tudatomban. De ha a koliban vagyok, nem fáj (vagy csak ritka esetekben).
Na most baromira felidegesítettek cseten... kibebaszottul elegem van már a zártból... fasz kivan. ígyis van elég bajom, erre még bekavarnak.. főleg a "barátnőm" :D bár sose volt az. de azt hittem megbízhatok benne. Na persze.
Nincs is kedvem tovább írni az előző gondolatmenetet.. pá
Na most itt vagyok a könyvtárban.
Írom a könyvemet, a "könyvünket", Az Ő és az én könyvemet. Amiről persze Ő nem tud. :D Na mindegy, lényegtelen.
Kíváncsi vagyok mi lesz ma este..remélem minden jól sikerül majd.
Kedvem sincs írni, na pá :D
Szóval Ő Ő. Mindig van egy Ő. De Ő most nagy Ő. Sokkalsokkalnagyobb mint S. volt. Mert S. nem is úgy volt ő...:D Hanem csak így különböztettem meg a többiektől a blogban.
Viszont Ő.... :(
Olyan, mint a többi, de mégis annyira más... Sokkal másabb. Ezer közül is megérdemli, hogy ő legyen az igazán Ő...
De Ő sem lehet velem.
Ma összevesztünk kicsit ..megint... azt mondta elege van ebből. Azt mondta most kilép. De én léptem előbb.
Este kíváncsi voltam feljön-e msnre. Feljött. Teljesen biztos voltam benne, hogy nemfog rám írni. Erre rám írt.
"szia..
ne haragudj..."
:) Én úgy örültem. Mert nekem ennyi is elég belőle. Ha csak ennyit szánt belőle nekem a sors...
Bárcsak ott lehetnék most vele.
B.-nál hagytam abba.
És most itt van Ő. Azén egyetlen drágakisszerelmem. A világmindenség.
De ő sem lehet velem.
S most megpusztulok, mert nem tudom hogy merre van....
Jó rég írtam. A nyomoromat a naplómmal beszéltem meg.
Bekövetkezett, amitől féltem, de lehet ez tényleg az "önbeteljesítő jóslat".
Beszéltünk. Többször is. Elmontam mi a bajom. Hogy félek, hogy elveszítem (mint barátot). Azt mondta, hogy egy csaj miatt sose adná fel a barátait.
Aztán persze mégis így lett. De legalább beismerte. Utána megint volt vita, megint voltak szünetek, bújkálás, végül újra megtaláltuk egymást. Vagyis megint ő engem. Megint ő írt rám. Megint megdumáltuk. És megint mást tett. Újabban lenémít msnen, ha épp a lánnyal akar dumálni. Nehogy én bezavarjak a képbe. Ha épp beszélni óhajt velem, mert épp a drága kedves "barátnője" nincs fent, akkor leveszi a némítást, és azt hazudja, hogy épp most jött fel. De teljesen hülye én sem vagyok.
Most meg jön ezzel a szöveggel a blogjában. Először azt ecseteli hosszú sorokon át, hogy mennyire hiányzik neki a lány (egy napig nem dumáltak). Aztán jön azzal, hogy ő mennyire boldog (mégcsak nem is találkoztak a 2,5 hónap alatt..). Végül:
"De sose feledjük, sem mi, és Ti se feledjétek, kik ezt olvassátok, hogy a világon minden nézeteltérés megoldható, ha mindkét fél törekszik rá, és őszintén meg tudják beszélni a problémát. "
"Meg tán még egy jó tanács. (...) Haragszol valakire? Meddig tudod tartani ezt a haragot, ha belegondolsz, hogy lehet, egyszer majd kilép az életedből, és nem láttod többé viszont? Olyan sűrűn esünk bele abba a hibába, hogy már csak akkor vesszük észre az értékeinket, mikor már elveszítettük őket. Élni addig kell a lehetőséggel, amíg adott."
Hát én nem is tudom mit mondhatnék erre. Mikor elolvastam, egyszerre voltam szörnyen dühös, és megalázva éreztem magam, nagyon megbántva..
Persze, ha épp a drága L.-t veszítené el, akkor odáig lenne, meg vissza (sőt, nemis tudná elveszíteni, mert VELE mindent megbeszélne, és úgy tenne, ahogy azt L akarja).
De mi lesz velem? Úgy értem. Ezeket a mondatokat fent általánosságban írta..vagyis hogy neki ez a véleménye. És hogy ő így tesz. Nem csak VELE, hanem MINDENKIVEL.
Kivéve velem.
Vagy épp ez akarta azt jelenteni, hogy én már nem számítok semmit az életében?
Katasztrofális. és szörnyen rossz.
Mostanában valahogy senki sem ér rám. Úgy igazán rám. K. is... épp kempingezik valahol... de jó neki. Csodás helyen. Jó időben. A szerelmével. Aki SOHA nem hagyná el. És sose hagyná cserbe.
https://www.youtube.com/watch?v=0lf8YDLHQDE
Ezt a számot hallgatom. Olyan jóó, főleg ha a klippet is nézem hozzá :D
Legszívesebben felmennék msnre. De olyan nehezemre esik bocsánatot kérni tőle vagy ilyesmi. Mondjuk nem is az esik nehezemre...hanem, hogy elnézzem azt a mondatát. Nem tudok úgy tenni, mintha nem bántott volna meg. Mert bántó volt az a mondata. Nem haragszom, nem sértődöm meg, csupán csak nem akarok úgy tenni, mintha az nem is lett volna... Na mindegy. Azt mondta ma kérdezni fogok valamit. Hát levél nemjött, szal vagy nem lesz semmi, vagy nem levél, vagy holnap jön a levél.
Nemtom mit csináljak.
Hát most bőgtem. Bár ez egy ilyen nap. Nem szar nap, csak hullámvölgy nap. Mindegy.
"Ha volna miről, Veled is beszélgetnék."
Kösz hogy így eldöntötted, hogy velem nincs miről beszélgetni.
Mondom én hogy valahol mindig ettől féltem. Igazán kívánom, hogy találjon valakit ő is. De azt nagyon nem szeretném, hogy közben elfelejtsen. Én már nem is vagyok érdekes. Velem már úgyse tud miről beszélgetni. A világ összes dolgát megbeszéltük. Én nem tudok újat nyújtani neki. Velem már nem jó semmiről se beszélgetni. Hiszen megtalálta az aranyat.
Másokról is beszélnék, akik hetek óta alig keresnek. Így jártam.
Lassan már sok értelme nem lesz feljönni a netre. De a legjobb érzés mikor "eltűnök" pár napra, s ő kapkodva kérdezi merre jártam..
Egyébként ez sem az aminek látszik,na mindegy. Estét.
Valamelyik nap hm. Na most nem tudom, hogy volt valamelyik nap...És ez idegesít. Na mindegy. Elmondom másképp.
Szal valamelyik nap, az jutott eszembe, hogy én képes lettem volna akkor azzal a szerencsétlennel lenni, amiatt a szerencsétlen miatt pestre költözni meg ilyenek. És kiröhögtem saját magam. Nem azért mert már nem érdekel, hanem azért, mert így utólag belegondolva, akkor se érdekelt. Semmikor sose. Ugyan mit adott ő nekem? Nem láttam benne semmit. Csupán csak normális volt velem, szóba állt velem és azt hittem ez a "sors".
Azóta láttam egy filmet, az mindegy melyik. Benne a srác.. nagyon hasonlított valakire...A lényeg hogy benne láttam azt, amit igazán szeretnék.
Félreértés ne essék: nem estem bele egy színészbe :) Csak ismét eszembejutott, hogy én konkrétan mire is vágyom. Néha eltévedek. S ostobaságokat csinálok. Utólag meg kiröhögöm magam. Mint ahogy most. Bár szó szerint most nincs kedvem röhögni...
Valaki más miatt. Mindig ettől féltem. Nem csak nála, hanem minden egyes barátomnál/barátnőmnél. Hogy ha lesz valakije, "ejteni" fog. És nem lesz már rám ideje. Hát tényleg így is van.
Hazudunk. Minden egyes szavunk hazugság.Viszont ha tényleg őszinték lennénk, akkor is úgyanúgy megbántanánk a másikat. Inkább akkor ne mondjunk semmit.
Én sem tudom mi lenne a helyes, de ez így nagyon rosszul esik. Hogy jön egy másik lány, aki hirtelen fontosabb lesz. És nem csak hogy fontosabb lesz, de szebb is lesz, meg okosabb is, és ügyesebb, aranyosabb is. Ő nem csak egy sziát kap, hanem "pussz:)"-t, meg ki tudja még mit. És nem elég, hogy fontosabb és jobb lesz nálam, de én meg el is leszek felejtve. Talán ha megint lelépnék pár napra, eszébe jutnék. Hogy"ja, valami olyan fura...hm, ja igen, ő nincs fent már egy ideje".
Vagy már ez se jutna eszébe. Hiszen kit érdekel? "Csak egy barát vagyok". Ő pedig a nő. Ő a fontosabb. Hiszen én 230km-re vagyok, úgyis csak egy karakter vagyok. Mit számít?
Na megyek, mielőtt bőgnék:) Bár utána úgyis csak nevetnék. Mint mindig.
https://www.youtube.com/watch?v=d_k3mYY_qMQ
Nem tudom felfogni. Hallgatom ezt a számot, és egy annyira ismerős, távoli-s közeli, jó és egyben kurva szar érzés kerít hatalmába. Az ősz. Benne van Ő is. Benne van a suli. Az egész nyomorúságos érzés. Benne van Robi, aki mutatta a zenét. S benne van a suli, Laci, a múlt, a jövő s a jelen minden mennyiségben. Olyan vészjósló. Olyan borzasztó, de valahogy vonz is magához, hogy hallgassam egyfolytában. Mintha ősszel egész nap ezt hallgattam volna. Ami valamilyen szinten igaz, sokat hallgattam, főleg reggel mikor mentem a suliba.De azért nem egész nap. És szerintem akkor hallgattam, mikor Ő még nem volt sehol. És mégis, hozzá is kapcsolódik. Néha sírni lenne kedvem.
Benne van ebben az érzésben mindenki, akit valaha ismertem, vagy nem ismertem, de aki valaha is szerepet játszott az életemben, mégha csak egy pillanatig is... És olyan vészjósló. Ajh... :(
Mi van velem? Mi történik velem? Ki vagyok én? Hol van mindenki? Mikor szükségem lenne rájuk, hol vannak? Nekik miért nincs rám szükségük? És miért zavar, hogy nekik nincs rám szükségük? Miért érdekel más véleménye? Miért akarom, hogy elfogadjanak? És én miért nem fogadom el önmagam? Miért hiányoznak? Miért várok? Miért várok rájuk? Miért várok valakire? Miért csak ülök itt? Miért nem vagyok vidám? Miért vágyom a szerelemre? Miért félek a jövőtől? Miért félek, hogy elhagynak? Miért félek az újtól? Miér nem nevetek? Miért vágyom a romantikára?a kedvességre? az igaz bókokra?
hm, hagyjuk. nem is kell bók, mert mind hamis. a legszebb bók az lenne, ha valaki mosolyogva és szeretettel nézne rám, mikor meglát...
na bye
Hm. A buli, a "herceg", T., S.
miért kell ennyire megnehezíteni mindent?
De én nehezítem meg.
Azzal, hogy először azt mondom akarok valamit, aztán nem akarom.
Vagyis de, csak nem annyira amennyire a másik fél gondolja.
S. engem "akar" -.- amin mondjuk nem lepődök meg (de nem azért mert annyira szép vok vagy vmi:D hanem mer eddig is úgy állt hozzám..), de én meg nem akarom őt. vagyis csak beszélgetni vele, viccelődni vele, ennyi. nem hozzáám illik, messze is lakik, pont.
a "herceg" meg hiányzik. az a bolond feje. ha más csajok után megy, akkor rámjön kicsit a féltékenység..pedig tőle se akarok semmit. vagyis semmi olyat, csak barátja lenni.
T. meg. nem kell ő se. de ha másnak ír, akkor megint féltékeny vok..egy nagyon kicsit. ami nem T. felé irányul, inkább csak az van, jó lenne ha vki irántam is érdeklődne.
De S. érdeklődik. de én meg annyira nem.
deh bonyolult ez.
inkább csak az van, hogy félek.
Félek a kapcsolatoktól. De, hogy konkrétan miért, azt nem biztos, hogy meg tudnám mondani.
Félek a közelségtől. Pedig vágyom rá. De valahogy néha taszít is..vagy én magam se értem.
Talán csak magamat utálom... magamhoz nem mennék közel.S félek h kiderül, mások se szívesen jönnének közelebb hozzám.. ezért inkább megtartom azt a pár méter távolságot. Na persze csak képletesen. meg persze csak a srácokról van szó. ha többet akarnak, mint a barátság..
rájöttem, hogy nekem egy "idegennel" nem megy.
ha már 2 éve ismerem, akkor talán könnyebb. vagy nem.
Mi a baj velem?
az egyik baj, hogy tényleg a tökéleteset keresem. ha találok benne valamit, tudom, nem ő az. Nem ő az, akit keresek. De kit is keresek?
Valakit, aki olyan mint én. Napersze nem teljesen, mert meg is ölnénk egymást.
de hasonló.
Eddig egyetlen srác van, akire valóban azt mondhatom, hogy ő olyan, amilyet keresek. De ezt se állíthatom 100%osan.
Most rámírt T. :)
egyelőre off
naa most újra meg akarok halni.de leszarom. végre azt hittem legalább ez az egy jó történik majd a fél év alatt de hát hol már? lehet ki se teszem a lábam a házból, vagy ha ki is teszem, csak azért h elüssön egy busz. de ilyen szerencsémnincs.
tegnap iszonyat dühös voltam, de most meg már leszarom az egész emberiséget az egész földet, mindenki menjen a picsába már..
pá all
Titta uncsi minden...őh bulizik, amaz meg nemis ír msnen:Pmegh mindjá léph le bnőjéhez...
én meg eszem a mandarint azt próbálok cseten írni egy két egyénnek, de hát szokás szerint letojnak.
https://www.youtube.com/watch?v=WhBoR_tgXCI&feature=fvw
ezt hallgatom...ezis jóh, de a másik..mindjárt linkelem.
De még ez nemis olyan durva..viszont tényleg előjön bennem az az érzés..amit egyszerűen lehetetlenség leírni.
https://www.youtube.com/watch?v=d_k3mYY_qMQ
Na ez amásik..deh fúh...na mek csá
Jó rég írtam már ide. Már nem is nagyon emlékszem, hogy mit írtam utoljára, asszem azt hogy azt az Állatot sajnálom... :D hát most már egyáltalán nem. Azóta vele is történtek dolgok, de kurvára és tökéletesen lényegtelen.
Hm és most fentvan a cseten a Művész Úr, szal bye all :dd
Most olyan hülye hangulatom lett.
Hogy mindenki megérdemli a boldogságot.
De az emberek hm...legalább 70 %-a nem az..
:(
Néha átvennék egy két embertől minden fájdalmat...én legyek boldogtalan, és én sírjak, nekem fájjon, csak ők legyenek boldogok...
Viszont néha (pff néha? asszem mindig) arra vágyom, hogy valaki szeressen...egy srác, úgy szeressen..ahogy én tudnám szeretni..ahogy én szeretnék, ha szerelmes lennék...és ...
Hm.
Hosszan akartam írni. Szokás szerint.
De nincs kedvem már. Szokás szerint.
De álmaim pasijával álmodtam. Most tényleg.
Az utóbbi kb 3 napban öt pasival álmodtam xDDD. Mindegyik szerelmes volt belém, nekem kb. kettő tetszett. Az első kettő elég idétlen volt. De előre megjegyzem, hogy semmi olyasmi nem történt egyik álmomban sem:)):DD Nah, a harmadikra emlékszem, hogy szőke hajú volt (a szőkék nem nagyon jönnek be..általában:D), és tudom, hogy valahogy azt éreztem, "Ő az igazi" :D. A negyedikre nem nagyon emlékszem. És tegnap este....tényleg rátaláltam...álmomban nagyon szerelmes voltam belé...nem tudom ki ő, soha nem láttam élőben, de tudom, hogy ő számomra a tökéletes srác. Egyedül vele volt csók is xDDDD Meg annyi, hogy megölelt. Iszonyat jó álom volt. Nagyon aranyos volt, igazából nem is tudom hogy nézett ki (csak annyit, hogy barna haja volt), de tudom, hogy nagyn kedveltem. És küldött nekem muffint :)))
És meghallgatta a bánatomat..nem tudom mi volt az..de tudom, hogy szomorú voltam...
Vagyis kezdjük az elején. Volt a srác, asszem hotdogot árult:) Meg gondolom muffint :) Sütiket. És mi a suliban újra táncot tanultunk, mint a szalagavató előtt. És én tiszta ideges voltam, mert elöl akartam táncolni, de aztán hátraküldtek és stb. De közben talán kaptam egy sütit...
Már ilyenekre nem nagyon emlékszem, de tudom, hogy találkoztam a sráccal (ekkor valahogy nem is igazán tetszett, de nagyon kedveltem már), és mondta, hogy ő küldte nekem a sütit. Én meg észrevettem, hogy ellopták a hotdogárulós kocsijából a pénzét:DDD én meg szóltam neki. Emiatt is kezdtünk el beszélgetni. Valami olyasmit mondott, hogy nemtom minek menjek már fel az egyik ház szobájába, ideadja nekem a kulcsot. Ő meg addig elmegy nemtom hova. De én mondtam, hogy egyedül nem találok el a szobába, így hát elkísért. Beléptünk. Az egész szoba tiszta zöld volt. Meg nemtommik lógtak le a falról. ÉS mondta, hogy emiatt a lógó bigyók miatt nem itt lakik, hanem ez csak valami raktár :DDD Nah és hát elkezdtünk beszélgetni. Ezekre nem nagyon emlékszem. Csak arra, hogy bánatos vagyok, és hozzábújok... Majdnem sírva öleltem meg. Ő pedig nagyon gyengéden átkarolt. Azt hiszem itt szerettem bele. De ekkor már azt is éreztem, hogy ő is szeret engem. Ezután megcsókolt. De már igazán erre sem emlékszem. Aztán mentünk le megint az utcára, és ekkor ő mesélt. Ekkor ő volt szomorú, és közben reppelt nekem:DD De ez így jó volt. Mondta, hogy szokott reppelni (mint Életem), és én mondtam neki, hogy ennek nagyon örülök, ez nekem tetszik.De ekkor ő volt szomorú és én öleltem meg és én csókoltam meg. Na kb. ennyi volt. :DDD
Na most sürgős mennemkellvan :DDD bye
Utolsó kommentek