Jó rég írtam. A nyomoromat a naplómmal beszéltem meg.
Bekövetkezett, amitől féltem, de lehet ez tényleg az "önbeteljesítő jóslat".
Beszéltünk. Többször is. Elmontam mi a bajom. Hogy félek, hogy elveszítem (mint barátot). Azt mondta, hogy egy csaj miatt sose adná fel a barátait.
Aztán persze mégis így lett. De legalább beismerte. Utána megint volt vita, megint voltak szünetek, bújkálás, végül újra megtaláltuk egymást. Vagyis megint ő engem. Megint ő írt rám. Megint megdumáltuk. És megint mást tett. Újabban lenémít msnen, ha épp a lánnyal akar dumálni. Nehogy én bezavarjak a képbe. Ha épp beszélni óhajt velem, mert épp a drága kedves "barátnője" nincs fent, akkor leveszi a némítást, és azt hazudja, hogy épp most jött fel. De teljesen hülye én sem vagyok.
Most meg jön ezzel a szöveggel a blogjában. Először azt ecseteli hosszú sorokon át, hogy mennyire hiányzik neki a lány (egy napig nem dumáltak). Aztán jön azzal, hogy ő mennyire boldog (mégcsak nem is találkoztak a 2,5 hónap alatt..). Végül:
"De sose feledjük, sem mi, és Ti se feledjétek, kik ezt olvassátok, hogy a világon minden nézeteltérés megoldható, ha mindkét fél törekszik rá, és őszintén meg tudják beszélni a problémát. "
"Meg tán még egy jó tanács. (...) Haragszol valakire? Meddig tudod tartani ezt a haragot, ha belegondolsz, hogy lehet, egyszer majd kilép az életedből, és nem láttod többé viszont? Olyan sűrűn esünk bele abba a hibába, hogy már csak akkor vesszük észre az értékeinket, mikor már elveszítettük őket. Élni addig kell a lehetőséggel, amíg adott."
Hát én nem is tudom mit mondhatnék erre. Mikor elolvastam, egyszerre voltam szörnyen dühös, és megalázva éreztem magam, nagyon megbántva..
Persze, ha épp a drága L.-t veszítené el, akkor odáig lenne, meg vissza (sőt, nemis tudná elveszíteni, mert VELE mindent megbeszélne, és úgy tenne, ahogy azt L akarja).
De mi lesz velem? Úgy értem. Ezeket a mondatokat fent általánosságban írta..vagyis hogy neki ez a véleménye. És hogy ő így tesz. Nem csak VELE, hanem MINDENKIVEL.
Kivéve velem.
Vagy épp ez akarta azt jelenteni, hogy én már nem számítok semmit az életében?
Katasztrofális. és szörnyen rossz.
Mostanában valahogy senki sem ér rám. Úgy igazán rám. K. is... épp kempingezik valahol... de jó neki. Csodás helyen. Jó időben. A szerelmével. Aki SOHA nem hagyná el. És sose hagyná cserbe.
Utolsó kommentek