Tegnap öttől a gép előtt ültem, vártam Őt, de nem jött... Később, kb. este 10 fele felnéztem újra csetre, fent volt. Köszönt, énis, de nem nagyon foglalkoztam vele, hiszen rám se írt, msnre se jött fel... Elszórakozgattam magamnak. Erre szokásosan megsértődött. Vagyis ilyenkor benyög egy köszönésfélét, hogy lássam, ő lelép. Aztán feljött msnre, de nem írtam rá. Aztán ő írt rám:
"látom már rám se írsz..."
Szeretem, amikor így ír rám, mert tudom ebből, hogy szeretne velem beszélni... és rossz látnia, hogy talán már nem érdekel Ő engem annyira.
Pedig érdekel még, bár igaz, hogy tényleg kicsit máshogy érzek már... már nem annyira erős. Vagy legalábbis nem olyan gyakran érzem azt, hogy valóban Ő kellene nekem.
De vele álmodtam, és jó volt.
Tegnap msnen még "veszekedtünk" kicsit, de nem váltunk el túl jól...
Ma meg eldöntöttem, hogy nem megyek fel, de csetre csak felnéztem, mert láttam, hogy ott van. Köszönt. Tudom, hogy figyelte miket írok, mert volt egy mondata is hozzá. Aztán megint lelépett úgy, hogy én ezt lássam. De valahogy nem érdekel. Vagyis érdekel, de mégsem megyek fel utána msnre, hiába tudom, hogy ott van.
Hallgatom ezt a zenét....
https://www.youtube.com/watch?v=VrLGHnYWZIU
És szeretnék vele lenni. De már nem msnen. Belefáradtam már a sok gépelésbe. Szeretnék ott lenni vele és igazán valóban élőben megölelni Őt. És megcsókolni. És rámosolyogni. És elmondani neki, hogy szeretem.
De már unom ezt, hogy felmegyek msnre és várom. És nem jön. Vagy jön, de mégsem olyan jó. Vagy elmondom neki, hogy hiányzik nekem, és elpoénkodja. Vagy el sem hiszi. Unom már ezeket a karaktereket. Szeretnék már szavakat, vagy leginkább tetteket.
Na de még visszatérve, ezt a karácsonyi zenét hallgattam, s az volt bennem, de jó lenne inkább mégis felmenni hozzá msnre, és megkérni, ne haragudjon már... De mondjuk úgyis azt mondaná, hogy nem haragszik, hanem csalódott.
Mintha én nem csalódtam volna az elmúlt néhány hét alatt...
Viszont jól esik az, hogy annak ellenére, hogy van barátnője, és hogy vele is jóban van, és elvileg tényleg odavan érte, és hogy vele találkozik is, mégis engem jobban szeret.... Tudom, hogy így van..
Múltkor féltékeny volt rám a barátnője. Van is oka rá, bár ő a töredékét sem tudja annak, mi is a valóság. És Ő megmondta neki, hogy nem fog ettől függetlenül máshogy viselkedni velem, mert hogy féltékeny.
És mégis. Ott van egy élő barátnője... és mégis engem szeret. Engem, akit sohasem látott még, akit még sohasem ölelt, sohasem hallotta a hangom.
Múltkor édesemnek hívott. Előtte meg ... írt valamit.
Utolsó kommentek