Nem gondoltam, hogy ilyen lesz ez a nap. Talán egyelőre elfogadtam azt, hogy Z.-vel egy darabig nem beszélek. Talán elfogadtam egy kicsit, hogy most őt nem érdeklem...
Szerettem volna ma sütit sütni, divatrajzokat készíteni, végre hajat mosni, karácsonyi zenéket hallgatni és készülni a holnapra.
De ma meghalt J.
Azt hittem kisírtam már minden könnyem, de most, hogy leírtam ezt a mondatot... újra rám tört.
Fel se tudom fogni.... Nem is tudom, mit írhatnék erről...
S bár tegnap azt gondoltam, nem megyek egy darabig msnre, de most muszáj volt. Beszélnem kellett a testvéremmel....
És fent volt Z. is. Én kiírtam, hogy senkinek nem vagyok itt, de mégis rám írt.
Azt mondta annyira sajnálja a tegnapit, annyira rosszul érezte magát tegnap este óta, és már reggel óta várt, hogy felmenjek és bocsánatot kérjen. És aggódott, félt, hogy törlöm őt msnről, vagy ilyesmi, és azon aggódott, hogy fog elérni így engem, és ha kell, elkéri Petitől is a telefonszámomat, neki biztos megvan... (amúgy nincs.)
Gondolkodott, megígérte, hogy többet nem lesz ilyen, mert rájött, hogy szeret...
Mondtam, hogy én is őt. Aztán elmondtam mi történt. Ő ezt nagyon is át tudja érezni... Aranyos volt... egyszer még azt is írta nekem, hogy "kicsim".
boldog karácsonyt...
Utolsó kommentek