"Tengernyi gond között nincs semmi jó..."

A mai délelőtt az valami..... csoda. Nem gondoltam, hogy lesz még valaha is ilyenben részünk.

Dehiányzik..

De rég is beszéltünk már este... De jó is volt most...
De jó, hogy holnap is ... Fel kell tankolnom, ki tudja mi lesz később...

Hajnal, Ő fent, kicsit berúgva, nagyon imád.. csókot akar..."édesem"..

De kár, hogy mindez csak a net.

Partiképeket nézegetek. És közben átmentem egy két fázison:

1. Kik ezek?
2. Kik járnak ide???
3. Ki ez te Móóóóóóóóóóni??
4. Vetkőző nő? cöh..
5. Csak az ilyen tökéletes alakú nők tetszenek a pasiknak? :S
6. Ilyen izé idétlen 'partiszemüveg" egy pasin... Már nekünk is az ilyen metroszexuális, "tökéletes" pasik jönnek be??
7. Miért nem tudjuk egyszerűen csak a belső szépséget látni? Vagy miért csak azt tartjuk szépnek ha egy nő 90-60-90-es méretekkel rendelkezik (mindenesetre se narancsbőr, se szeplő, se súlyfelesleg, se pattanás...), tökéletes smink, műköröm, tökéletes frizura, "menő" ruhák? Csajoknál meg miért az jön be mostanában, ha a pasi kicsit olyan már mint egy nyálgép, "menő" ruhák, belőtt haj (vasalt, festett, egyebek..)?

TUDOM, hogy énis nagyon hajazok a külsőségekre:S De azt is tudom, hogy ezt NEM SZERETEM, és NEM AKAROM. De volt már olyan, hogy egy srác nem tetszett egyáltalán, de amint megismertem, és meg is kedveltem, baromira bejött.... De mégis. Ha előre látom, hogy nem tetszik, lehet szóba se állnék vele... Najó azért ennyire nem durva a helyzet, szóbaállok én bárkivel, de lehet, hogy elkönyvelném egyből magamnak, hogy ha első látásra (vagy épp másodikra) nem jön be, akkor már barátságnál többet biztos hogy nem szeretnék tőle.... 
És ez elég rossz.

Pedig.. néha annyira meg tudom látni a jót. Néha annyira szeretem a srácokat... Olyan édesek, mikor a koliban félszegen rám köszönnek a folyosón, vagy amikor mosolyogva, de mégis elpirulva oda-odapillantanak a konyhában. Vagy amikor meghívnak egy italra, és azt mondják, engedjem már meg, hogy ők fizessenek... Szeretem amikor poénkodnak nekem, hogy megnevettessenek, vagy amikor felheccelnek, de utána magukhoz ölelnek, hogy ne haragudjak rájuk... Szeretem, amikor bociszemekkel néznek rám, amikor valami rosszat tettek... Szeretem, amikor kedvesen hagyják, hogy mondjuk meg, mi legyen... Vagy amikor aggódnak, ha beteg vagyok, és szigorú tekintettel mondják, hogy azonnal feküdjek le/mérjem meg a lázam/ vegyek be gyógyszert, stb...  És szeretem azt is, amikor udvariasak, kinyitják az ajtót előttem, előreengednek.. vagy amikor kiállnak értem.. megvédenek akkor is, ha épp nem nekem van igazam...

Najó kicsit belementem... nem teljesen ilyen jellegű dolgokat akartam írni, de azért ezeket tényleg szeretem.

Na mindegy...

Tegnap öttől a gép előtt ültem, vártam Őt, de nem jött... Később, kb. este 10 fele felnéztem újra csetre, fent volt. Köszönt, énis, de nem nagyon foglalkoztam vele, hiszen rám se írt, msnre se jött fel... Elszórakozgattam magamnak. Erre szokásosan megsértődött. Vagyis ilyenkor benyög egy köszönésfélét, hogy lássam, ő lelép. Aztán feljött msnre, de nem írtam rá. Aztán ő írt rám:

"látom már rám se írsz..."

Szeretem, amikor így ír rám, mert tudom ebből, hogy szeretne velem beszélni... és rossz látnia, hogy talán már nem érdekel Ő engem annyira. 
Pedig érdekel még, bár igaz, hogy tényleg kicsit máshogy érzek már... már nem annyira erős. Vagy legalábbis nem olyan gyakran érzem azt, hogy valóban Ő kellene nekem.

De vele álmodtam, és jó volt.

Tegnap msnen még "veszekedtünk" kicsit, de nem váltunk el túl jól...
Ma meg eldöntöttem, hogy nem megyek fel, de csetre csak felnéztem, mert láttam, hogy ott van. Köszönt. Tudom, hogy figyelte miket írok, mert volt egy mondata is hozzá. Aztán megint lelépett úgy, hogy én ezt lássam. De valahogy nem érdekel. Vagyis érdekel, de mégsem megyek fel utána msnre, hiába tudom, hogy ott van.

Hallgatom ezt a zenét.... 
https://www.youtube.com/watch?v=VrLGHnYWZIU

És szeretnék vele lenni. De már nem msnen. Belefáradtam már a sok gépelésbe. Szeretnék ott lenni vele és igazán valóban élőben megölelni Őt. És megcsókolni. És rámosolyogni. És elmondani neki, hogy szeretem.

De már unom ezt, hogy felmegyek msnre és várom. És nem jön. Vagy jön, de mégsem olyan jó. Vagy elmondom neki, hogy hiányzik nekem, és elpoénkodja. Vagy el sem hiszi. Unom már ezeket a karaktereket. Szeretnék már szavakat, vagy leginkább tetteket. 

Na de még visszatérve, ezt a karácsonyi zenét hallgattam, s az volt bennem, de jó lenne inkább mégis felmenni hozzá msnre, és megkérni, ne haragudjon már... De mondjuk úgyis azt mondaná, hogy nem haragszik, hanem csalódott.

Mintha én nem csalódtam volna az elmúlt néhány hét alatt... 

Viszont jól esik az, hogy annak ellenére, hogy van barátnője, és hogy vele is jóban van, és elvileg tényleg odavan érte, és hogy vele találkozik is, mégis engem jobban szeret.... Tudom, hogy így van..
Múltkor féltékeny volt rám a barátnője. Van is oka rá, bár ő a töredékét sem tudja annak, mi is a valóság. És Ő megmondta neki, hogy nem fog ettől függetlenül máshogy viselkedni velem, mert hogy féltékeny.
És mégis. Ott van egy élő barátnője... és mégis engem szeret. Engem, akit sohasem látott még, akit még sohasem ölelt, sohasem hallotta a hangom.
Múltkor édesemnek hívott. Előtte meg ... írt valamit.  

Csoda napok járnak, változik a szél:
öröm dala árad, költözik a tél.
Szabadul a folyó, megölel a fény-,
Olvad a gond a szívemről, minden az enyém!

Velünk jön a Szerelem, túl az utakon-,
ha lemarad az Idő, fel nem kutatom...
Mosolyog a világ, mért' ne tegyem én?
Olvad a gond a szívemről, minden az enyém!

Szeretem az élet hajnali dalát,
Szeretem a fények nappali szavát,
Szeretem az est otthon-melegét -,
Szeretem a csókod éjjeli tüzét!

Szeretem az álmok rejtett aranyát,
Szeretem a táncok tiszta tavaszát,
Szeretem a csönd égi örömét-,
Szeretem a csókod éjjeli tüzét!

Csoda napok járnak, változik a dér:
Mutatja magát a csillagszemű éj.
Napot kap a virág, hitet a remény-,
Olvad a gond a szívemről, minden az enyém!

Velünk jön a szerelem boldog-szabadon-,
Vége sose legyen, kérem, akarom!
Szorítom a kezed, élem a mesém
Olvad a gond a szívemről, minden az enyém!

Szeretem az élet hajnali dalát,
Szeretem a fények nappali szavát,
Szeretem az est otthon-melegét-,
Szeretem a csókod éjjeli tüzét!

Szeretem az álmok rejtett aranyát,
Szeretem a táncok tiszta tavaszát,
Szeretem a csönd égi örörmét-,
Szeretem a csókod éjjeli tüzét!

Nézz rám, érints meg szóval!
Nézz rám, számíthatsz rám!
Némán szólj hozzám csókkal!
Nézz rám, számíthatsz rám!

Erről megint eszembe jutott vmi...