"Tengernyi gond között nincs semmi jó..."

Érdekes dolgok történnek mostanában. Kívül is, de leginkább belül.
Egyre jobban elvagyok a koliban a szobatársakkal. És ennek baromira örülök. Ha ott vagyok, még Őt is elfelejtem. Illetve dehogyis. Őt sosem. Akármit csinálok, mindig ott van a tudatomban. De ha a koliban vagyok, nem fáj (vagy csak ritka esetekben).

Na most baromira felidegesítettek cseten... kibebaszottul elegem van már a zártból... fasz kivan. ígyis van elég bajom, erre még bekavarnak.. főleg a "barátnőm" :D bár sose volt az. de azt hittem megbízhatok benne. Na persze.

Nincs is kedvem tovább írni az előző gondolatmenetet.. pá

https://www.youtube.com/watch?v=d_k3mYY_qMQ

Nem tudom felfogni. Hallgatom ezt a számot, és egy annyira ismerős, távoli-s közeli, jó és egyben kurva szar érzés kerít hatalmába. Az ősz. Benne van Ő is. Benne van a suli. Az egész nyomorúságos érzés. Benne van Robi, aki mutatta a zenét. S benne van a suli, Laci, a múlt, a jövő s a jelen minden mennyiségben. Olyan vészjósló. Olyan borzasztó, de valahogy vonz is magához, hogy hallgassam egyfolytában. Mintha ősszel egész nap ezt hallgattam volna. Ami valamilyen szinten igaz, sokat hallgattam, főleg reggel mikor mentem a suliba.De azért nem egész nap. És szerintem akkor hallgattam, mikor Ő még nem volt sehol. És mégis, hozzá is kapcsolódik. Néha sírni lenne kedvem.

Benne van ebben az érzésben mindenki, akit valaha ismertem, vagy nem ismertem, de aki valaha is szerepet játszott az életemben, mégha csak egy pillanatig is... És olyan vészjósló. Ajh... :(

Mi van velem? Mi történik velem? Ki vagyok én? Hol van mindenki? Mikor szükségem lenne rájuk, hol vannak? Nekik miért nincs rám szükségük? És miért zavar, hogy nekik nincs rám szükségük? Miért érdekel más véleménye? Miért akarom, hogy elfogadjanak? És én miért nem fogadom el önmagam? Miért hiányoznak? Miért várok? Miért várok rájuk? Miért várok valakire? Miért csak ülök itt? Miért nem vagyok vidám? Miért vágyom a szerelemre? Miért félek a jövőtől? Miért félek, hogy elhagynak? Miért félek az újtól? Miér nem nevetek? Miért vágyom a romantikára?a kedvességre? az igaz bókokra?

hm, hagyjuk. nem is kell bók, mert mind hamis. a legszebb bók az lenne, ha valaki mosolyogva és szeretettel nézne rám, mikor meglát...

na bye

Na. Ideges is vagyok, meg nem is.

De most egyvalamiről akarok írni. Róla. Akit Csillagomcsillagomnak akartam hívni, de hívja a faszom xDDDDD inkább hívom Mocsoknak.

Szal elolvastam ennek a Mocsoknak a blogját:D A másik blogját...amiben egy bejegyzés van..egy erotikus bejegyzés. Na mondom röhögök már egy jót.
Hm elkezdtem olvasni, már jól kezdődött: cigi.
De bazz, még direkt írta, hogy jaj ez olyan érzelmes és szerelmes meg blablabla. A végén feltettem magamnak a kérdést: ez neked szerelmes? :DDD Mi a faszom.. Az hogy leszopja egy csaj? :DD Ő meg áll mint egy faszent? Ez neki aza kurva nagy szerelmes és érzelmes történet? Hát az eszem megáll:D:D
Na, röviden a történet arról szól, hogy egy csaj hátulról letámadja és utána "leszopja"...és utána együtt cigiznek. Hát mondom kurvaromantikus.:D:D:D De végig olyanokat írt benne, hogy "tudja, hogy hogyan szeretem" meg hogy "már szerelmesnek éreztem magam (miközben a csaj "leszopta")" :D meg ilyen szavakat használt h: " a faszom ki be mozgott" :DDDDDDD meg h "szeretem ha így szopnak" :D de kérdem én. Kik? Kik szopnak le? Azt hittem csak ez az egy csaj van, akit te kurvára szeretsz:D mert végig azt írtad hogy ilyenkor érzed magad igazán szerelmesnek (sejtem is hogy miért) :DDDD Komolyan végigröhögtem az egészet. Hogy neki ez a ROMANTIKA és a SZERELEM! :DDD hát egészségére:D
Egyszer szóba jött köztünk a romantika. Az egész azzal kezdődött, hogy viccből "énekeltem neki" msnen egy népdalt. (Csillagok csillagok szépen ragyogjatok...) Aztán meg elkezdtem más dalokat is énekelni, aztán poénból írtam, hogy ez milyen romantikus, meg blablabla. Erre ő írta h "Nyilván mást tartunk mindketten romantikusnak." Mert hogy szerinte ez nem romantikus.
Az viszont tény, hogy százszor romantikusabb egy népdaléneklés mint egy ilyen stílussal és szöveggel leírt történet. Főleg, hogy ő csak elvárta h "leszopja" a csaj..ő meg nem csinált semmit. :D HÁt komolyan az eszem megáll :D
Ha választékosabb szavakkal írta volna le... vagy ha nem az lett volna a mondanivalója a sztorinak hogy "minden csajba beleszeretek aki 'leszop', de csak addig amíg azt teszi", meg ha nem csak ennyi lett volna..hanem esetleg viszonozza is amit a csaj adott neki..és ha nem az lett volna a "szép" befejezés hogy "együtt cigiztünk", akkor lehetett volna romantikus.

Na mindegy. Ez az én véleményem. :D Egyébként MŰVÉSZ ÚR, ha olvasod ezt , írj már valami véleményt!!!!!!!!:D (de lehetőleg Katherin-nek szólíts) :DDD Kösz:DD

na csók all:D

Hja egyébként bocs a káromkodásért. Én itt fikázom ezt a Mocskot, erre énis csúnyán beszélek :(:DDDD De muszáj volt:D Főleg ha ilyen "ideges is vagyok meg nem is" hangulatban vagyok :D
 

Nem, nem. Nem igaz.

Nagyon nyomorékul érzem magam.

https://www.youtube.com/watch?v=aucmwmB61Rg

Ezt hallgatom, ezt hallgattam másfél éve, mikor még a Nyomulós "tetszett", s ő is átvert...s akkor is bőgtem..s akkor is egy napra leléptem, de ekkor elmentem a Tiszára, ott bőgtem egy felfordított ladik tetején. S csak ezt az egy számot hallgattam az mp3amon. Már sötét volt, és nyomasztó volt minden, és olyan szar volt minden... mint most.

Októberben mentem el ugyanígy. Csak akkor az állomásra... minden olyan "drámai" volt. Az ég gyönyörű volt, de egyben mégis baljós, és érdekes...és a hold is.. Néztem a felhőket, a síneket követték, kéken-fehéren-feketén. És volt egy kereszt, még egészen a hegy tetején, de még a sötétben is jól látszott...egy kereszt...
Ekkor ezt a számot hallgattam:

https://www.youtube.com/watch?v=DQEv0Uf8swI&feature=related

Csak egy kicsit más verzióban, a "Kis herceges" verzióban.

Most a nyár jutott eszembe. Nem a mostani nyár. Hanem a régiek. Gyakran volt ilyen hangulatom. Hogy egyedül érzem magam..s hogy valami nagyon hiányzik. De talán meg se tudnám fogalmazni, mi az. Ha nem nézek ki az utcára, csak érzékelem, hogy odakint milyen az idő, pontosan jól tudom, milyen ez a hangulat. Ez a nyári hangulat..

Olyan mint a "Big city life - érzés".
Mindig van ilyen érzésem..valamilyen. Pl. a "Misa misa" is ilyen. Nemtom, egyszerűen csak szomorú, a szomorú múltra emlékeztetnek...

Big city life : https://www.youtube.com/watch?v=cGqfJdeSBdM

Nyár van, meleg van. Délután állunk az új kvzónál. Még nyolcadikos vagyok...áltsulis..a régi osztálytársaimmal... Megint egy meleg délután. A szokásos. Mikor mentünk a focipályára, vagy a városba, vagy pedig haza. Tanítás után még fentmaradtunk az osztályban, betűzött a nap, az ablakon behallatszott a sok alsós kölyök visítása, nevetése. Borzasztó jó volt...

Ez az érzés kezd elmúlni. Kár vagy nem kár? nem tudom...

Misa misa: https://www.youtube.com/watch?v=pn9TJa2HR6M

Megyek haza a suliból rajzszakkör után. Sötétedik, égnek a lámpák. Télszag van..közeledik is a tél, de még csak november eleje van. Olyan csodás ez az egész...az egész út, az autók lámpái, a hideg szél, a tél illata.. és egyszerűen benne van Zs. D. meg tesóim, meg a karácsony, és a szilveszter, és az érzés, hogy valaki számára talán fontos vagyok... és hogy olyan jó lenne valaki mellett lenni....

Darin step up- érzés: https://www.youtube.com/watch?v=wDjcc1ekN4M&feature=related

Ez pedig: megyek haza a suliból, még világos van, az idő már kezd hűvössé válni. S nekem még a nyár van a fejemben...és üresnek érzem magam..egyedül érzem magam, s csak céltalanul bolyongok. Jó lenne elmenni innen messze, nagyon messze...

Hát jah. Ez vagyok én. Minden zenéhez van valamim. Sőt, vannak zenék, amikről különböző srácok jutnak eszembe xDD Talán egyedül Hozzá nem tudok egy dalt se kapcsolni...volt egy zene, ami tetszett és Ő mutatta, de mégse Ő jut eszembe róla...talán jobb is ez így...

Nincs értelme, hogy éljek.

Bőgtem megint mint állat. De most magam miatt. S amiatt amit tegnap mondott.

Nem tudom mire várok még. Nem tudom minek hiszek még. Nemtudom minek vagyok "rendes" még velük. Csak hülye vagyok. És Tőle mit vártam? Írtam neki, elmondtam mivan (nem egészen), s hogy bőgök. Erre egy két mondat volt a válasz. Meg egy vigyorgó fej...

pffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffff

meg egy "pill,cigi"

kész vagyok. idegileg már teljesen, totálisan. de hogy másszak ki ebből?

na bye

Ma beszélem Vele. Én tiszta ideg voltam, remegtem mint a kocsonya, bőgtem, minden bajom volt. Persze csak msnen beszéltünk. Mára pedig már egész jól voltam, de amint megláttam a kiírásukat - és amint rájöttem, hogy őket egyáltalán nem izgatja, hogy én esetleg meg szeretnék halni -, megint rosszul lettem. Megint rossz lett a kedvem. És egyszer csak rámírt Ő. Szörnyű volt. Tőle nem ezt vártam. Azt kérdezte h "mit vártál?", és hogy ugyan rá miért is haragszom....

Na ennyi. Ezután úgy döntöttem, hogy "új életet kezdek". Vagy valami ilyesmit. Nem akartam már felmenni msnre, csetre soha többé, és elkezdtem kitörölgetni a régi e-mailjeimet (amik persze semmit nem jelentenek, mind hülyeség, de már minek gyűjtsem őket?).
És igazából egész normálisan éreztem magam...hogy oké, ez volt, de most már jobb lesz, jönnek új barátok, új vidámság, boldogság, stb.
Most viszont megint kurvaszarul érzem magam...egyedül vagyok itthon. Nincs senki, senki sem aki megértené, hogy most mit érzek. Még a Herceg is ellenem volt tegnap. Najó, nem ellenem, de ostobaságnak tartotta az egészet..főleg engem.
És...nincs senki, akihez most odamehetnék és a karjaiba bújhatnék, és sírhatnék a vállán, és elmondhatnám neki minden bajomat. Bár eddig se volt ilyen, csak most lett volna Ő. De Ő is elhagyott. Mint mindig mindenki.

Azt hiszem mindig csak vártam. És most is csak várok. Hogy teljen az idő. Ne legyen ma, s ne legyen holnap se már. Peregjen az idő "hulljanak a percek a lejtőn"...

Asszem bármi más jobb lenne, csak ne érezném magam ilyen nyomorultul. Most utálom magam. Szánalmas vagyok és ostoba. Pedig tudom, hogy nem ezt kellene mondanom....de tényleg, ugyan kinek kellenék én? Ha már a barátaimnak se kellek? Ha már ők is cserben hagytak? Még én is cserben hagytam magam...

Már hülyeségeket beszélek...csak

megígértem hogy nem sírok már, de most mégis.

Csak olyan jó lenne már végre valaki mellett megnyugodni, 100 százalékosan megbízni benne, karjaiban pihenni, és érezni, hogy szeret. Érezni a szeretetet...és hogy soha nem fog megbántani...én ezt már nem bírom.