"Tengernyi gond között nincs semmi jó..."

Valami baja van. Beteg. Van egy sejtésem, de nem mondja.

Kegyetlenül utálok élni.

Nem emlékszem, hogy közvetlenül az előző bejegyzésem után jött-e a megnyugvás. De kb. akörül este elkezdtem hallgatni valamit. Egy hangoskönyvet. Már nyár óta hallgatom, csak nem nagyon haladok vele, mert nem is nagyon szakítottam rá időt.. De mondom most hallgatom.
És pont ez volt benne. Ezzel kapcsolatos, ami jelenleg talán a legnagyobb problémám. Legalábbis az előző bejegyzésemkor az volt. Akkor kurvára megnyugtatott ez az egész.... amit mondott a pasi. És most is úgy gondolom, igaza van. Ezzel fogom magam mindig nyugtatgatni.

Most azért jól vagyok, camoztam VELE XD szépnek tart.. elvileg. Bár most ezután nem mondott semmit. De hátha kéri még... tetszik neki amúgyis, hogy sokat mosolygok...

Néha olyan hülye vagyok. De miatta van. Mert annyira nem értem.
Tiszta édes volt vasárnap, meg hétfőn is... ugye. És nagyon jó volt vele. Jó rég volt már ilyen velem...
És ma. Feljöttem csetre, felnéztem. Néha írt egy-egy mondatot, de aztán mások is leszarták a fejem, úgyhogy leléptem. De beírtam előtte egy mondatot, gondoltam hátha olvassa. Tudom, hogy este már nem szoktunk beszélni... nem szokott már akkor feljönni msnre... De mégis jó lett volna. Ezért idegesített most a cset is.
Néztem az időt, nem sokkal 8 előtt léptem le, gondoltam 8 után hátha...
Erre fellépett msnre. Mondom: nagyon rég volt már ilyen. Hogy ilyenkor. (kivéve azt a múltkori 2 alkalmat.. de az nemtom mér volt :D)
Úgyhogy nagyon örültem. Mert miattam jött. (valszeg) És aranyos is volt, csak aztán nem nagyon figyelt már.. és olyan.. izé volt :S
Csalódás néha.
De tudom, hogy miattam jött. Utána majdhogynem elmondta szó szerint, hogy miket írtam csetre, ami azt jelenti, hogy figyelte miket írok. De aztán mégis msnen alig figyelt... Szóval nem értem néha, hogy valóban számít-e neki, hogy mi van velem, számít-e neki, hogy milyen gyakran beszélünk, vagy sem.
Mert néha tényleg kételkedés nélkül merem állítani, hogy igenis AKAR engem. És VELEM akar beszélni, poénkodni.
Máskor meg úgy érzem, hogy csak "kötelességből" ír rám...Pedig ez biztos hülyeség.
Csak néha annyira el tud bizonytalanítani... És rosszul esik, hogy nekem tényleg baromira hiányzott, őt meg mintha annyira nem is érdekelné, hogy itt vagyok... (pedig mégis feljött hozzám msnre!).

Szánalom hegyek.
 

A mai délelőtt az valami..... csoda. Nem gondoltam, hogy lesz még valaha is ilyenben részünk.

Dehiányzik..

Szar ez így. Kibaszottul kurvára szar....

De rég is beszéltünk már este... De jó is volt most...
De jó, hogy holnap is ... Fel kell tankolnom, ki tudja mi lesz később...

Eljött hát végre a várva várt január 25.
És el is múlt.
Elég sok minden történt azóta. Vizsgák, nevetések, veszekedések.... És az elhatározás, hogy elfelejtem Őt. Tényleg elszállt belőlem minden remény, vagy inkább én oltottam ki magamból mindet. Mert már nem akarom ezt. Tudom, hogy nagyon jó lenne, ha nyíltan és szabadon szerethetném Őt, s Ő is engem, de ez már nem lehet. Úgyhogy csak egy megoldás van.

Tervezések... 9 napig nem voltam gépnél. 9 napig nem beszéltem vele. Tudta. Eldöntöttem, hogy legalább 31-ig nem is megyek fel se msnre, se máshova. Hát persze. Egyből felnéztem, bár rejtve. Egyből jött a cset is. És fent volt. Írt: "Te még élsz?", "mi a baj?". aztán be is jött: "rég nem voltál...". 
Ennyit az ígéreteimről :D

De most jó volt.
Nem bántam meg.
De mégis van bennem egy rossz érzés... :( És ezt akarom én megszüntetni, végleg.

Drága Klau! Szoktad még olvasni a blogomat? Kérlek jelezd, ha így van... :D

Mennyire jól indult a január 1. Utána borzasztó volt. Bár lehet túldramatizálom, de eléggé, sőt, nagyon ki voltam akadva. Nyomorékul érzetem magam. Vele voltak gondok....
Kb egy hét után arról beszélt már ő nekem ridegen, hogy ezt ne folytassuk. Mármint, hogy többé ne beszéljünk. Egész lazán fogadtam, vagyis végre eltűnt belőlem az a bizonyosság. De azért a könnyek megmaradtak. Végül mégiscsak azt mondta : "de szeretném, hogy megbeszéljük ezt még egyszer".

Tehát minden maradt a régiben. De még mindig reménykedem... nem is értem magam... talán addig ez lesz, míg el nem jön a március 5., s azt nem mondom: "na tudtam. mit is vártam."

Aztán fáj majd. Sírok majd. Szenvedek majd. Túldramatizálok majd mindent. Lehet összeveszem Vele is,, meg mindenkivel, másokkal, megbántok másokat is. Nem tudom mi lesz. De előre félek....:(

Hajnal, Ő fent, kicsit berúgva, nagyon imád.. csókot akar..."édesem"..

De kár, hogy mindez csak a net.

Nem gondoltam, hogy ilyen lesz ez a nap. Talán egyelőre elfogadtam azt, hogy Z.-vel egy darabig nem beszélek. Talán elfogadtam egy kicsit, hogy most őt nem érdeklem...

Szerettem volna ma sütit sütni, divatrajzokat készíteni, végre hajat mosni, karácsonyi zenéket hallgatni és készülni a holnapra.

De ma meghalt J.
Azt hittem kisírtam már minden könnyem, de most, hogy leírtam ezt a mondatot... újra rám tört.
Fel se tudom fogni.... Nem is tudom, mit írhatnék erről...

S bár tegnap azt gondoltam, nem megyek egy darabig msnre, de most muszáj volt. Beszélnem kellett a testvéremmel....
És fent volt Z. is. Én kiírtam, hogy senkinek nem vagyok itt, de mégis rám írt.

Azt mondta annyira sajnálja a tegnapit, annyira rosszul érezte magát tegnap este óta, és már reggel óta várt, hogy felmenjek és bocsánatot kérjen. És aggódott, félt, hogy törlöm őt msnről, vagy ilyesmi, és azon aggódott, hogy fog elérni így engem, és ha kell, elkéri Petitől is a telefonszámomat, neki biztos megvan... (amúgy nincs.)
Gondolkodott, megígérte, hogy többet nem lesz ilyen, mert rájött, hogy szeret...

Mondtam, hogy én is őt. Aztán elmondtam mi történt. Ő ezt nagyon is át tudja érezni... Aranyos volt... egyszer még azt is írta nekem, hogy "kicsim".

boldog karácsonyt...

Veszekedtünk. Vagyis megint ő veszekedett... Most meg az volt a baj, hogy miért nem írok rá állandóan... két napja meg az volt, hogy túl sokat beszélünk... annyira nem értem már, miért ilyen. Cinkesnek mondott, meg nem hitt nekem. Azt mondta nem érdekli már hogy mi van, nem érdekli, hogy kedvelem-e vagy sem. Úgyhogy elköszöntem tőle.. végleg:

"najó akkor tessék, légy boldog"

"te légy boldog..."

:S

Most ha elemezgetni szeretném... TUDOM, hogy kedvel. Ebben tényleg biztos vagyok. De ha csak barátként tekint rám, akkor miért veszekedett megint??? Miért zavarta akkor az, hogy nem írok rá annyiszor??? Miért zavarta akkor az hogy Petivel mostanában többet beszéltem, mint eddig??? Miért zavarta akkor az, hogy állítása szerint jól elvagyok másokkal is??
Két napja azt mondta hogy két tűz között van.. aztán azt mondta, rám már csakis barátként tekint. Én hiába mondtam neki, hogy legalább magának vallja be, hogy ez nem így van...
Erre most. Talán tényleg két tűz között van.. Még a pár nappal ezelőtti beszélgetésünk után is azt éreztem, hogy nem csak barátként tekint rám.. Úgy gondolom tényleg akar engem... de akarja N.-t is... És nem boldog.. ezt látom:S

"te légy boldog.." "te légy boldog.." "te légy boldog.." "te légy boldog.." "te légy boldog.." "te légy boldog.." "te légy boldog.." "te légy boldog.." "te légy boldog.." 

Vajon mennyire volt őszinte ez a mondata?? :S Mi van ha tényleg szeret, de tudja, hogy ebből soha nem lehet semmi? És lehet tényleg ezért volt így ennyire kiakadva.... Nem tudom mit tegyek... Igazából rossz kedvem nincs, de sírhatnékom van. Sajnálatot érzek. Sajnálom, hogy így "végződött".... Tudom, hogy annyira boldog lettem volna vele.. és szerintem ő is velem.... De mindketten tudjuk, és tudtuk is talán mindig, hogy soha se lehetünk együtt.... És ezért voltam kiakadva.. ahogy talán emiatt most ő is...
De lehet csak magamat áltatom ezzel, hogy ez így van. Lehet tényleg nem érdekli már, hogy mi van velem.. De ezt nem tudom elhinni.
Hiszen az ez előtti veszekedésünk után is azt hittem, hogy többé nem fog keresni, akkor is azt mondta, hogy elege van már a sok veszekedésből meg ilyenek.. ehhez képest másnap ő írt rám, hogy ne haragudjak már rá...
Meg ma is. Ráírtam délután, és azt mondta nem ér rá, mondom oks. De mikor lelépett, előtte beköszönt.. ilyet nem is nagyon szokott.
Most nem tudom mit tegyek, hiszen tényleg úgy hangzott ez a fenti mondatom amit neki írtam msnen, mintha végleg elbúcsúznék tőle.
De én tudom, hogy nem akarok végleg. 

Na bőgök. TUDOM, hogy EL KELL FELEJTENEM ŐT, de egyszerűen NEM AKAROM.

De nem megyek fel pár napig, az biztos.... :(

Szeretlek Z...

Tegnap öttől a gép előtt ültem, vártam Őt, de nem jött... Később, kb. este 10 fele felnéztem újra csetre, fent volt. Köszönt, énis, de nem nagyon foglalkoztam vele, hiszen rám se írt, msnre se jött fel... Elszórakozgattam magamnak. Erre szokásosan megsértődött. Vagyis ilyenkor benyög egy köszönésfélét, hogy lássam, ő lelép. Aztán feljött msnre, de nem írtam rá. Aztán ő írt rám:

"látom már rám se írsz..."

Szeretem, amikor így ír rám, mert tudom ebből, hogy szeretne velem beszélni... és rossz látnia, hogy talán már nem érdekel Ő engem annyira. 
Pedig érdekel még, bár igaz, hogy tényleg kicsit máshogy érzek már... már nem annyira erős. Vagy legalábbis nem olyan gyakran érzem azt, hogy valóban Ő kellene nekem.

De vele álmodtam, és jó volt.

Tegnap msnen még "veszekedtünk" kicsit, de nem váltunk el túl jól...
Ma meg eldöntöttem, hogy nem megyek fel, de csetre csak felnéztem, mert láttam, hogy ott van. Köszönt. Tudom, hogy figyelte miket írok, mert volt egy mondata is hozzá. Aztán megint lelépett úgy, hogy én ezt lássam. De valahogy nem érdekel. Vagyis érdekel, de mégsem megyek fel utána msnre, hiába tudom, hogy ott van.

Hallgatom ezt a zenét.... 
https://www.youtube.com/watch?v=VrLGHnYWZIU

És szeretnék vele lenni. De már nem msnen. Belefáradtam már a sok gépelésbe. Szeretnék ott lenni vele és igazán valóban élőben megölelni Őt. És megcsókolni. És rámosolyogni. És elmondani neki, hogy szeretem.

De már unom ezt, hogy felmegyek msnre és várom. És nem jön. Vagy jön, de mégsem olyan jó. Vagy elmondom neki, hogy hiányzik nekem, és elpoénkodja. Vagy el sem hiszi. Unom már ezeket a karaktereket. Szeretnék már szavakat, vagy leginkább tetteket. 

Na de még visszatérve, ezt a karácsonyi zenét hallgattam, s az volt bennem, de jó lenne inkább mégis felmenni hozzá msnre, és megkérni, ne haragudjon már... De mondjuk úgyis azt mondaná, hogy nem haragszik, hanem csalódott.

Mintha én nem csalódtam volna az elmúlt néhány hét alatt... 

Viszont jól esik az, hogy annak ellenére, hogy van barátnője, és hogy vele is jóban van, és elvileg tényleg odavan érte, és hogy vele találkozik is, mégis engem jobban szeret.... Tudom, hogy így van..
Múltkor féltékeny volt rám a barátnője. Van is oka rá, bár ő a töredékét sem tudja annak, mi is a valóság. És Ő megmondta neki, hogy nem fog ettől függetlenül máshogy viselkedni velem, mert hogy féltékeny.
És mégis. Ott van egy élő barátnője... és mégis engem szeret. Engem, akit sohasem látott még, akit még sohasem ölelt, sohasem hallotta a hangom.
Múltkor édesemnek hívott. Előtte meg ... írt valamit.  

Érdekes dolgok történnek mostanában. Kívül is, de leginkább belül.
Egyre jobban elvagyok a koliban a szobatársakkal. És ennek baromira örülök. Ha ott vagyok, még Őt is elfelejtem. Illetve dehogyis. Őt sosem. Akármit csinálok, mindig ott van a tudatomban. De ha a koliban vagyok, nem fáj (vagy csak ritka esetekben).

Na most baromira felidegesítettek cseten... kibebaszottul elegem van már a zártból... fasz kivan. ígyis van elég bajom, erre még bekavarnak.. főleg a "barátnőm" :D bár sose volt az. de azt hittem megbízhatok benne. Na persze.

Nincs is kedvem tovább írni az előző gondolatmenetet.. pá

Hiányzik ... .((

Szóval Ő Ő. Mindig van egy Ő. De Ő most nagy Ő. Sokkalsokkalnagyobb mint S. volt. Mert S. nem is úgy volt ő...:D Hanem csak így különböztettem meg a többiektől a blogban.

Viszont Ő.... :( 
Olyan, mint a többi, de mégis annyira más... Sokkal másabb. Ezer közül is megérdemli, hogy ő legyen az igazán Ő...

De Ő sem lehet velem.

Ma összevesztünk kicsit ..megint... azt mondta elege van ebből. Azt mondta most kilép. De én léptem előbb.

Este kíváncsi voltam feljön-e msnre. Feljött. Teljesen biztos voltam benne, hogy nemfog rám írni. Erre rám írt.

"szia..
 ne haragudj..."

:) Én úgy örültem. Mert nekem ennyi is elég belőle. Ha csak ennyit szánt belőle nekem a sors...

Bárcsak ott lehetnék most vele.
  

B.-nál hagytam abba.

És most itt van Ő. Azén egyetlen drágakisszerelmem. A világmindenség.
De ő sem lehet velem.
S most megpusztulok, mert nem tudom hogy merre van.... 
 

Jó rég írtam már ide. Már nem is nagyon emlékszem, hogy mit írtam utoljára, asszem azt hogy azt az Állatot sajnálom... :D hát most már egyáltalán nem. Azóta vele is történtek dolgok, de kurvára és tökéletesen lényegtelen.

Hm és most fentvan a cseten a Művész Úr, szal bye all :dd

"- Kivettem Wilbur Smith-t a könyvtárból.
 - És mit szólt a könyvtárosnő?
 - Hát mondta, hogy...gratulálok. Mittomén." xDDD

Nah..mais annyi mindent akartam írni.
De mire ide jutottam, már nincs kedvem leírni ezeket. xDD

De mégis.

Beszélgettem Vele a szerelemről, az "igaziról". Még amikor Barátnőmmel járt.
Elmondta, hogy eddig két lányt szeretett igazán, és hogy Neki mind a kettő az "igazi" volt... De én mondtam, hogy ez hülyeség. Egy embernek nem lehet két "igazija". két "nagy Ő"-je. Csak egy. De Ő azt mondta, fél, hogy elveszítette a "nagy Ő"-t. Én meg monodtam, hogy nem veszítette el. Nem ők voltak azok. Nem az a két lány. Ha ők lettek volna, még mindig szeretné őket...és mindenáron küzdene értük. De nem így van. Erre bólintott rá. Vagyis, hogy igazam van.

Aztán néha feltettem magamnak a kérdést: Mi van ha az én "nagy Ő-m" nagyon boldog, van barátnője, és semmiképpen nem hagy ná el? Mi van, ha az én "nagy Ő-m" rossz lánnyal jár? Nem pedig azzal akivel kellene. Persze itt egyáltalán nem Rá gondoltam. Hanem valaki másra. Akit nevezzünk a Srácnak.

Ha nem tartanám ennyire magam, már rég beleestem volna...(talán azt mondhatom, hogy újra...). Mégis. A Srác pont olyan, mint amilyenre mindig is vágytam. Annak ellenére, hogy személyesen sose találkoztunk.

Valahogy mindig éreztem, hogy ő milyen, hogy mit tenne egy adott helyzetben, talán kicsit hasonlítottunk is..., éreztem, hogy jó ember, hogy nagy benne a szeretet és a segítőkészség.

És fel is néztem rá mindig.

...

Úgy gondoltam, és Neki is ezt akartam mondani, hogy a "nagy Ő-k" mindig megtalálják egymást. A sors mindig összehozza őket. De mégis van olyan ember, aki egyedül éli le az életét, és egyedül hal meg. Akkor itt hol volt a "nagy Ő"?? Mert ha el is veszítette...kellene, hogy újra visszakapja, nem?

Mi van, ha a Srác az én "nagy Ő-m"? Akkor velem kellene, hogy legyen...de abban biztos vagyok, hogy inkább megölném magam, minthogy szétválasszam a Srácot a jelenlegi barátnőjétől. Mert tudom, hogy mennyire boldog. Ő is és a barátnője is.

Azt hiszem, hülyeség lenne azt gondolni, hogy a Srác "hozzám tartozik" :)) De tény, hogy az én "nagy Ő-m" is hasonló srác...:)

Hát érdekes. Ezen gondolkodtam reggel a buszon, miközben azt a számot hallgattam, amit az előző bejegyzésemben írtam.

Egyébként, csak hogy félreértés ne essék, ha azt írom h: Ő, Neki, Rá, stb. Tehát nagy kezdőbetűvel, akkor arra az illetőre vonatkozik, akiről az első bejegyzéseimben írtam xDD Bár inkább kitalálok neki egy nevet...

Legyen ernŐ xDD najo nem. Ö fogalmam sincs xDD Bár nem hiszem, hogy olyan sűrűn fogok még róla írni xDDD legyen ööööööööööööööööööööööööööö
Csillagomcsillagom. Ezaz. Csillagom. Nem azért mert az enyém. Nem azért, mert még jelent valamit. Hanem azért, mert egyszer hívtam Csillagomcsillagomnak xDD Csillagom. Szal Csillagom. Csak mert nem akartam már olyat h "Kamus" "Hűtlen" :DDDD stb. :D Jóez xD

na bye all xDD

Ma meghallgatta az Isten az imánkat, így elmaradt a hetedik óra (vagyis az ötödik mardt el, de betették a hetediket az ötödik helyére így hat óránk volt:D). A könyvtárban voltunk. Csend, félhomály. Olyan érzésem volt, mintha csak mi, az osztályom lettünk volna a suliban. Valahogy egyáltalán nem volt kedvem hallgatni, hogy a tanár mit magyaráz József Attiláról, így szokásomhoz híven elkezdtem fantáziálgatni xDD Jóvan nem részletezem..lényeg, hogy keresni kellett egy alanyt :DD Előbb elkezdtem osztálytársammal..de mikor ránéztem, rámjött a röhögés, úgyhogy őt hagytam a francba:Dd Aztán jött Ő..gondoltam Ő már úgyis megszokott :DD Vagyis ez most így elég perverznek hangzik..:DDDD Deh..csak egy sztorit képzelek el ilyenkor. Aztán vagy szerelem lesz a vége, vagy valami bánat, vagy valami más..:DD De imádom az ilyeneket. Állandóan ilyeneket képzelek magamban. Aztán mindig jön egy ilyen érzésem, hogy "juj, ezt meg kellene írni..", de végül sose írtam meg egyiket se :) Najó, volt vagy 2 amit igen..de azok elég egyszerűek voltak. Majd egyet lehet be is írok ide :DD
Nahszal gondoltam lehetne Ő az alany. Aztán úgy el is kalandoztak a gondolataim. Pl jártunk a könyvtárban, vonaton a fülkében, a wcben:DDDDDDDD De nem volt semmi! :DDd Úgy értem csak elképzeltem, hogy csinálhatnánk meg..ömm. mármint szal, hogy lehetnénk kettesben úgy, hogy senki ne tudja meg:DD Szal elképzeltem, hogy pl Ő az osztálytársam. Aztán óra után megy ki mindenki a könyvtárból, mi meg hátra maradnánk, a tanár meg ugye bezárja az ajtót. Aztán meg az ablakon keresztül mennénk majd ki :DD És ha kérdezné vki, azt mondanánk, bent maradtunk, kerestünk vmit, de közben a tanár nem vette észre, és bezárt minket, ezért kimásztunk az ablakon:DD
Ekkor jött a szünet. Köv. óra szintén magyar, szintén a könyvtárban. Óra elején egyszer csak sétál be Norbi...na mondom fasza :DD Őt se láttam a karácsonyi műsor óta. Tehát egyértelmű volt, hogy ő lesz az alany .DDDDDD Vele elképzeltem egyebek mellett azt is, hogy megvár kint a könyvtár előtt, aztán kézenfogva megyünk haza, meg h itt kajál nálunk, meg mondom anyámnak h nálunk fog aludni :DDDD Meg elképzeltem, hogy a könyvtárban előbb ő mászik ki az ablakon, aztán meg segít nekem kimászni :DDD
Jólvan elég lol volt :DD De nem kell hülyének nézni, az agyam mindig jár...

Hazafelé jövet sokmindenen gondolkodtam, s előkerült Ő is. Hogy tulajdonképpen holnap jött volna. Igazából tényleg nem érdekel már, tisztára közömbös:) de mégis azért eszembe jutnak dolgok. Hogy mit írtam volna arra hogy : "Hogy mit érzek, azt sosem fogom tudni megmondani...", abban a pillanatban ezt mondtam volna mégis: "Egyaránt gyűlöllek és szeretlek, nem akarlak látni többé, s mégis, ha itt lennél, nem engednélek el soha.."
De ugyanezt gondoltam akárki másnál :DD Pl Lacinál is..főleg..
De Ő már tényleg nem érdekel. Néha eszembe jut, de olyankor az is eszembe jut, hogy nem is Ő hiányzik, hanem maga az érzés, amit éreztem.

Meg ez az "álompár lettünk volna" dolog. Ezt Lacinál mondtam...ha akkor lett volna, azok lettünk volna...Ezt gondoltam Nála is. De most már nem lennénk azok. Borzasztó pár lennénk:) és ez így van jól :DD

Najo ennyi volt xDDD
Bye xDD
 

Hát most csak annyit, hogy a kurvaannyát:)

Nem, nem. Nem igaz.

Nagyon nyomorékul érzem magam.

https://www.youtube.com/watch?v=aucmwmB61Rg

Ezt hallgatom, ezt hallgattam másfél éve, mikor még a Nyomulós "tetszett", s ő is átvert...s akkor is bőgtem..s akkor is egy napra leléptem, de ekkor elmentem a Tiszára, ott bőgtem egy felfordított ladik tetején. S csak ezt az egy számot hallgattam az mp3amon. Már sötét volt, és nyomasztó volt minden, és olyan szar volt minden... mint most.

Októberben mentem el ugyanígy. Csak akkor az állomásra... minden olyan "drámai" volt. Az ég gyönyörű volt, de egyben mégis baljós, és érdekes...és a hold is.. Néztem a felhőket, a síneket követték, kéken-fehéren-feketén. És volt egy kereszt, még egészen a hegy tetején, de még a sötétben is jól látszott...egy kereszt...
Ekkor ezt a számot hallgattam:

https://www.youtube.com/watch?v=DQEv0Uf8swI&feature=related

Csak egy kicsit más verzióban, a "Kis herceges" verzióban.

Most a nyár jutott eszembe. Nem a mostani nyár. Hanem a régiek. Gyakran volt ilyen hangulatom. Hogy egyedül érzem magam..s hogy valami nagyon hiányzik. De talán meg se tudnám fogalmazni, mi az. Ha nem nézek ki az utcára, csak érzékelem, hogy odakint milyen az idő, pontosan jól tudom, milyen ez a hangulat. Ez a nyári hangulat..

Olyan mint a "Big city life - érzés".
Mindig van ilyen érzésem..valamilyen. Pl. a "Misa misa" is ilyen. Nemtom, egyszerűen csak szomorú, a szomorú múltra emlékeztetnek...

Big city life : https://www.youtube.com/watch?v=cGqfJdeSBdM

Nyár van, meleg van. Délután állunk az új kvzónál. Még nyolcadikos vagyok...áltsulis..a régi osztálytársaimmal... Megint egy meleg délután. A szokásos. Mikor mentünk a focipályára, vagy a városba, vagy pedig haza. Tanítás után még fentmaradtunk az osztályban, betűzött a nap, az ablakon behallatszott a sok alsós kölyök visítása, nevetése. Borzasztó jó volt...

Ez az érzés kezd elmúlni. Kár vagy nem kár? nem tudom...

Misa misa: https://www.youtube.com/watch?v=pn9TJa2HR6M

Megyek haza a suliból rajzszakkör után. Sötétedik, égnek a lámpák. Télszag van..közeledik is a tél, de még csak november eleje van. Olyan csodás ez az egész...az egész út, az autók lámpái, a hideg szél, a tél illata.. és egyszerűen benne van Zs. D. meg tesóim, meg a karácsony, és a szilveszter, és az érzés, hogy valaki számára talán fontos vagyok... és hogy olyan jó lenne valaki mellett lenni....

Darin step up- érzés: https://www.youtube.com/watch?v=wDjcc1ekN4M&feature=related

Ez pedig: megyek haza a suliból, még világos van, az idő már kezd hűvössé válni. S nekem még a nyár van a fejemben...és üresnek érzem magam..egyedül érzem magam, s csak céltalanul bolyongok. Jó lenne elmenni innen messze, nagyon messze...

Hát jah. Ez vagyok én. Minden zenéhez van valamim. Sőt, vannak zenék, amikről különböző srácok jutnak eszembe xDD Talán egyedül Hozzá nem tudok egy dalt se kapcsolni...volt egy zene, ami tetszett és Ő mutatta, de mégse Ő jut eszembe róla...talán jobb is ez így...

Hm. Lehet most már itt az ideje, hogy leírjam mi is történt. De csak röviden, a lényeget.

Kiderült, hogy Ő a Barátnőmmel is kavar, meg velem is akart xDDD. Meg még közben más lányokkal is kavar...szóval ennyi. :D Barátnőm szólt:) , még időben.... nemsok kellett hozzá, hogy találkozzam Vele:S

Bevallom, néha még fájdalmasan gondolok erre az egészre. Mert még mindig nem nagyon tudom elhinni... Hogy ennyi ideig képes volt nekünk hazudni...

Pedig ezerszer is elképzeltem milyen lesz, ha találkozunk, és hogy mit csinálunk majd.
Hogy milyen lesz a szüleimmel, hogy majd sétálunk, ilyenek.
De jobb ez így. Mert ő volt a fal Barátnőm és köztem. Így legalább Barátnőmmel kibékültem :) És megszabadultam, egy féregtől...

Csoda napok járnak, változik a szél:
öröm dala árad, költözik a tél.
Szabadul a folyó, megölel a fény-,
Olvad a gond a szívemről, minden az enyém!

Velünk jön a Szerelem, túl az utakon-,
ha lemarad az Idő, fel nem kutatom...
Mosolyog a világ, mért' ne tegyem én?
Olvad a gond a szívemről, minden az enyém!

Szeretem az élet hajnali dalát,
Szeretem a fények nappali szavát,
Szeretem az est otthon-melegét -,
Szeretem a csókod éjjeli tüzét!

Szeretem az álmok rejtett aranyát,
Szeretem a táncok tiszta tavaszát,
Szeretem a csönd égi örömét-,
Szeretem a csókod éjjeli tüzét!

Csoda napok járnak, változik a dér:
Mutatja magát a csillagszemű éj.
Napot kap a virág, hitet a remény-,
Olvad a gond a szívemről, minden az enyém!

Velünk jön a szerelem boldog-szabadon-,
Vége sose legyen, kérem, akarom!
Szorítom a kezed, élem a mesém
Olvad a gond a szívemről, minden az enyém!

Szeretem az élet hajnali dalát,
Szeretem a fények nappali szavát,
Szeretem az est otthon-melegét-,
Szeretem a csókod éjjeli tüzét!

Szeretem az álmok rejtett aranyát,
Szeretem a táncok tiszta tavaszát,
Szeretem a csönd égi örörmét-,
Szeretem a csókod éjjeli tüzét!

Nézz rám, érints meg szóval!
Nézz rám, számíthatsz rám!
Némán szólj hozzám csókkal!
Nézz rám, számíthatsz rám!

Erről megint eszembe jutott vmi...

Nincs értelme, hogy éljek.

Egyikőjük sincs fent. Ez elég fura. Főleg, hogy Ő nincs fent..ilyekor asszem mindig van. Főleg mostanában. S főleg mert most beteg is. De nem aggódom. Úgy értem, nem "érzem hogy lesz valami". Csak rossz így. Hogy mintha minden darabokra hullna...