"Tengernyi gond között nincs semmi jó..."

Néha olyan hülye vagyok. De miatta van. Mert annyira nem értem.
Tiszta édes volt vasárnap, meg hétfőn is... ugye. És nagyon jó volt vele. Jó rég volt már ilyen velem...
És ma. Feljöttem csetre, felnéztem. Néha írt egy-egy mondatot, de aztán mások is leszarták a fejem, úgyhogy leléptem. De beírtam előtte egy mondatot, gondoltam hátha olvassa. Tudom, hogy este már nem szoktunk beszélni... nem szokott már akkor feljönni msnre... De mégis jó lett volna. Ezért idegesített most a cset is.
Néztem az időt, nem sokkal 8 előtt léptem le, gondoltam 8 után hátha...
Erre fellépett msnre. Mondom: nagyon rég volt már ilyen. Hogy ilyenkor. (kivéve azt a múltkori 2 alkalmat.. de az nemtom mér volt :D)
Úgyhogy nagyon örültem. Mert miattam jött. (valszeg) És aranyos is volt, csak aztán nem nagyon figyelt már.. és olyan.. izé volt :S
Csalódás néha.
De tudom, hogy miattam jött. Utána majdhogynem elmondta szó szerint, hogy miket írtam csetre, ami azt jelenti, hogy figyelte miket írok. De aztán mégis msnen alig figyelt... Szóval nem értem néha, hogy valóban számít-e neki, hogy mi van velem, számít-e neki, hogy milyen gyakran beszélünk, vagy sem.
Mert néha tényleg kételkedés nélkül merem állítani, hogy igenis AKAR engem. És VELEM akar beszélni, poénkodni.
Máskor meg úgy érzem, hogy csak "kötelességből" ír rám...Pedig ez biztos hülyeség.
Csak néha annyira el tud bizonytalanítani... És rosszul esik, hogy nekem tényleg baromira hiányzott, őt meg mintha annyira nem is érdekelné, hogy itt vagyok... (pedig mégis feljött hozzám msnre!).

Szánalom hegyek.
 

https://www.youtube.com/watch?v=d_k3mYY_qMQ

Nem tudom felfogni. Hallgatom ezt a számot, és egy annyira ismerős, távoli-s közeli, jó és egyben kurva szar érzés kerít hatalmába. Az ősz. Benne van Ő is. Benne van a suli. Az egész nyomorúságos érzés. Benne van Robi, aki mutatta a zenét. S benne van a suli, Laci, a múlt, a jövő s a jelen minden mennyiségben. Olyan vészjósló. Olyan borzasztó, de valahogy vonz is magához, hogy hallgassam egyfolytában. Mintha ősszel egész nap ezt hallgattam volna. Ami valamilyen szinten igaz, sokat hallgattam, főleg reggel mikor mentem a suliba.De azért nem egész nap. És szerintem akkor hallgattam, mikor Ő még nem volt sehol. És mégis, hozzá is kapcsolódik. Néha sírni lenne kedvem.

Benne van ebben az érzésben mindenki, akit valaha ismertem, vagy nem ismertem, de aki valaha is szerepet játszott az életemben, mégha csak egy pillanatig is... És olyan vészjósló. Ajh... :(

Mi van velem? Mi történik velem? Ki vagyok én? Hol van mindenki? Mikor szükségem lenne rájuk, hol vannak? Nekik miért nincs rám szükségük? És miért zavar, hogy nekik nincs rám szükségük? Miért érdekel más véleménye? Miért akarom, hogy elfogadjanak? És én miért nem fogadom el önmagam? Miért hiányoznak? Miért várok? Miért várok rájuk? Miért várok valakire? Miért csak ülök itt? Miért nem vagyok vidám? Miért vágyom a szerelemre? Miért félek a jövőtől? Miért félek, hogy elhagynak? Miért félek az újtól? Miér nem nevetek? Miért vágyom a romantikára?a kedvességre? az igaz bókokra?

hm, hagyjuk. nem is kell bók, mert mind hamis. a legszebb bók az lenne, ha valaki mosolyogva és szeretettel nézne rám, mikor meglát...

na bye

Nah. Ígértem, hogy bemásolok egy-két olyan sztorit, amit régen írtam. Találtam vagy 6ot xDD Azt hittem vagy kettőt írtam:D Egyébként elolvastam őket, utána fél óráig röhögtem xDDD Nah ittvan, persze egy két nevet-mondatot átírtam, hogy ne legyen annyira felismerhető :DD:

"Gyűlölve" szeret

Megvártam míg Laci elmegy otthonról a biciklijével. Odamentem a házukhoz és bekopogtattam. Néhány másodperc múlva az ajtó kinyílik. Laci anyukája áll az ajtóban.

Én: Csókolom! Itthon van Laci?
Anyja: Laci? A fiam?
Én: Ö...igen! De miért tetszett olyan furcsa lenni?
Anyja: Ja, csak mert én mindig Alexnek hívom a fiamat.
Én: Alexnek? (mosolygok) Miért pont Alexnek?
Anyja: Hát, mert az a második neve. Már kiskora óta így hívom, de csak én. És te ki vagy?
Én: Jaj, bocsánat! Koleszár Éva vagyok. Lacinak a barátnője.
Anyja: A barátnője? De neki nincs is barátnője, tudtommal...
Én: Nem beszélhetnénk ezt meg odabent?
Anyja: Ja, de persze! Gyere be!
Én: Köszönöm. Még jó is, hogy nincs itthon Laci, így legalább nyugodtan beszélhetünk.
Anyja: Na, mi van azzal a barátnőséggel?
Én: Hát...tetszik tudni...tényleg én vagyok Laci barátnője...csak a szüleinek nem akarta elmondani.
Anyja: És...és..mióta vagytok együtt??
Én: Hát..elég régóta. Április másodikán ismerkedtünk meg, és június elején jöttünk össze.
Anyja: Hát az tényleg régóta van! És hogy tudta eddig titkolni???
Én: Elég ügyesen! Még a suliban sem tudják, csak a közeli barátok.
Anyja: És miért nem mondta eddig el??
Én: Tetszik tudni...
Anyja: Jaj hagyjuk már ezt a tetszikezést..Nyugodtan tegezz!
Én: Hát jó. Tudod, Laci erősen panaszkodott a családjára. Hogy sokmindent nem tetszenek..bocs, nem engedtek neki.
Anyja: Mi?? De hát itthon soha nem veszekedtünk!
Én: Próbált nyugodt maradni. Ha hazajön és megkérdezed tőle, hogy ki vagyok, valószínű, hogy úgy tesz mintha nem ismerne. Nem fog bevallani semmit.
Anyja: De azért megkérdem..Hátha mégis. Ja bocs, de tulajdonképpen hogy is hívnak?
Én: Koleszár Éva
Anyja: Ja tényleg!
Én: Na nekem most már mennem kell....
Anyja: Bocs, de te hol laksz?
Én: XY-on..., de ide járok az iskolába.
Anyja: És hol ismerkedtetek meg?
Én: A suliban!
Anyja: Aha!...na menj, mielőtt Alex, vagyis Laci hazajön. Szia!
Én: Szia!

Elindultam az állomás felé. Aztán persze le a baloldali úton egészen a mi utcánkig.

Később Laciéknál:

Laci: Helló anya!
Anyja: Szia! várj csak!
Laci: Tessék?
Anyja: Ismered Koleszár Évát?
Laci: Nem. Miért?
Anyja: Mert ma felkeresett és azt mondta, hogy a te barátnőd.
Laci: Mi...??
Anyja: Nyugodtan elmondhatod. Nem fogok megharagudni. Egész helyes lány!
Laci: Én elmondanám, de nem tudom, hogy mit?! Nem ismerem ezt a Koleszár Évát, és akármit is mondott neked: nem a barátnőm!
Anyja: Jaj, Alex! Miért kell titkolni??
Laci: De hát nem ismerem!!! Amúgy meg hogy néz ki??
Anyja: Ezt te tudod a legjobban.
Laci: De mégis..Mondd el!! (mérgesen)
Anyja: Hosszú fekete hajú, és kb akkora mint te és ...
Laci: Szemüveges?
Anyja: Igen. Na látod, hogy ismered!!

Laci morog. Bemnt a szobájába, és jól becsapta az ajtót.
Másnap egész délelőtt nem láttuk egymást, mert reggel kocsival mentem a suliba, meg meglátogattam Gabit és Nórát. Aztán délután a buszra vártam és jött Laci.

Laci: Szia ÉVA! (gúnyosan és mérgesen)
Én: Szia Alex! (nevetve)

Laci lekevert egy pofont nekem. Könnybe lábadt a szemem.

Én: Ezt nem vártam volna tőled! (megvetően)

Elfutottam a suliba. Laci egy pillanatig várt, majd utánam rohant.

Laci: Várj Katherine*! Én...!
Én: Hagyjál békén! (mondom sírva)
Laci: De ..én tényleg...nagyon sajnálom..
Én: AZT MONDTAM HAGYJÁL BÉKÉN!!!!

Ordítottam mérgesen. Majd Laci felé fordultam és elkezdtem ütni. Laci megölelt és így lefogott.

Én: Engedj el!! Nem hallod?? Engedj...

Mondtam sírva, majd Laci hirtelen megcsókolt. Kivontam magam a karjaiból és elfordultam.

Laci: Nagyon haragudtam rád...De akár igaz is lehetne...
Én: (szipogva) ..hogy mi?.. és akkor mi volt ez a pofon?
Laci: Csak nagyon haragudtam rád!
Én: És akkor adsz egy pofont és ennyivel el van intézve???
Laci: Nem! Dehogy, csak .... nem tudom, mi ütött belém. Soha nem csináltam ilyet! Főleg nem egy lánnyal!

Ránéztem.

Én: Mi volt ez a csók?
Laci: Az...érzelmeim!...és te..miért hazudtál anyámnak?
Én: (mosolyogva) ..az érzelmeim miatt.. (komolyan) Laci..én szeretlek.
 

Laci megcsókolt. THE END

 *a történetben Katherine a nevem, mint ahogy itt a felhasználónevem:D

XDDDD hát ez nagyon karaj:D

Le akartam írni egy másikat is, de már nincskedvem, úgyhogy lépek, bye :D