"Tengernyi gond között nincs semmi jó..."

Néha olyan hülye vagyok. De miatta van. Mert annyira nem értem.
Tiszta édes volt vasárnap, meg hétfőn is... ugye. És nagyon jó volt vele. Jó rég volt már ilyen velem...
És ma. Feljöttem csetre, felnéztem. Néha írt egy-egy mondatot, de aztán mások is leszarták a fejem, úgyhogy leléptem. De beírtam előtte egy mondatot, gondoltam hátha olvassa. Tudom, hogy este már nem szoktunk beszélni... nem szokott már akkor feljönni msnre... De mégis jó lett volna. Ezért idegesített most a cset is.
Néztem az időt, nem sokkal 8 előtt léptem le, gondoltam 8 után hátha...
Erre fellépett msnre. Mondom: nagyon rég volt már ilyen. Hogy ilyenkor. (kivéve azt a múltkori 2 alkalmat.. de az nemtom mér volt :D)
Úgyhogy nagyon örültem. Mert miattam jött. (valszeg) És aranyos is volt, csak aztán nem nagyon figyelt már.. és olyan.. izé volt :S
Csalódás néha.
De tudom, hogy miattam jött. Utána majdhogynem elmondta szó szerint, hogy miket írtam csetre, ami azt jelenti, hogy figyelte miket írok. De aztán mégis msnen alig figyelt... Szóval nem értem néha, hogy valóban számít-e neki, hogy mi van velem, számít-e neki, hogy milyen gyakran beszélünk, vagy sem.
Mert néha tényleg kételkedés nélkül merem állítani, hogy igenis AKAR engem. És VELEM akar beszélni, poénkodni.
Máskor meg úgy érzem, hogy csak "kötelességből" ír rám...Pedig ez biztos hülyeség.
Csak néha annyira el tud bizonytalanítani... És rosszul esik, hogy nekem tényleg baromira hiányzott, őt meg mintha annyira nem is érdekelné, hogy itt vagyok... (pedig mégis feljött hozzám msnre!).

Szánalom hegyek.
 

Mennyire jól indult a január 1. Utána borzasztó volt. Bár lehet túldramatizálom, de eléggé, sőt, nagyon ki voltam akadva. Nyomorékul érzetem magam. Vele voltak gondok....
Kb egy hét után arról beszélt már ő nekem ridegen, hogy ezt ne folytassuk. Mármint, hogy többé ne beszéljünk. Egész lazán fogadtam, vagyis végre eltűnt belőlem az a bizonyosság. De azért a könnyek megmaradtak. Végül mégiscsak azt mondta : "de szeretném, hogy megbeszéljük ezt még egyszer".

Tehát minden maradt a régiben. De még mindig reménykedem... nem is értem magam... talán addig ez lesz, míg el nem jön a március 5., s azt nem mondom: "na tudtam. mit is vártam."

Aztán fáj majd. Sírok majd. Szenvedek majd. Túldramatizálok majd mindent. Lehet összeveszem Vele is,, meg mindenkivel, másokkal, megbántok másokat is. Nem tudom mi lesz. De előre félek....:(