"Tengernyi gond között nincs semmi jó..."

Ma meghallgatta az Isten az imánkat, így elmaradt a hetedik óra (vagyis az ötödik mardt el, de betették a hetediket az ötödik helyére így hat óránk volt:D). A könyvtárban voltunk. Csend, félhomály. Olyan érzésem volt, mintha csak mi, az osztályom lettünk volna a suliban. Valahogy egyáltalán nem volt kedvem hallgatni, hogy a tanár mit magyaráz József Attiláról, így szokásomhoz híven elkezdtem fantáziálgatni xDD Jóvan nem részletezem..lényeg, hogy keresni kellett egy alanyt :DD Előbb elkezdtem osztálytársammal..de mikor ránéztem, rámjött a röhögés, úgyhogy őt hagytam a francba:Dd Aztán jött Ő..gondoltam Ő már úgyis megszokott :DD Vagyis ez most így elég perverznek hangzik..:DDDD Deh..csak egy sztorit képzelek el ilyenkor. Aztán vagy szerelem lesz a vége, vagy valami bánat, vagy valami más..:DD De imádom az ilyeneket. Állandóan ilyeneket képzelek magamban. Aztán mindig jön egy ilyen érzésem, hogy "juj, ezt meg kellene írni..", de végül sose írtam meg egyiket se :) Najó, volt vagy 2 amit igen..de azok elég egyszerűek voltak. Majd egyet lehet be is írok ide :DD
Nahszal gondoltam lehetne Ő az alany. Aztán úgy el is kalandoztak a gondolataim. Pl jártunk a könyvtárban, vonaton a fülkében, a wcben:DDDDDDDD De nem volt semmi! :DDd Úgy értem csak elképzeltem, hogy csinálhatnánk meg..ömm. mármint szal, hogy lehetnénk kettesben úgy, hogy senki ne tudja meg:DD Szal elképzeltem, hogy pl Ő az osztálytársam. Aztán óra után megy ki mindenki a könyvtárból, mi meg hátra maradnánk, a tanár meg ugye bezárja az ajtót. Aztán meg az ablakon keresztül mennénk majd ki :DD És ha kérdezné vki, azt mondanánk, bent maradtunk, kerestünk vmit, de közben a tanár nem vette észre, és bezárt minket, ezért kimásztunk az ablakon:DD
Ekkor jött a szünet. Köv. óra szintén magyar, szintén a könyvtárban. Óra elején egyszer csak sétál be Norbi...na mondom fasza :DD Őt se láttam a karácsonyi műsor óta. Tehát egyértelmű volt, hogy ő lesz az alany .DDDDDD Vele elképzeltem egyebek mellett azt is, hogy megvár kint a könyvtár előtt, aztán kézenfogva megyünk haza, meg h itt kajál nálunk, meg mondom anyámnak h nálunk fog aludni :DDDD Meg elképzeltem, hogy a könyvtárban előbb ő mászik ki az ablakon, aztán meg segít nekem kimászni :DDD
Jólvan elég lol volt :DD De nem kell hülyének nézni, az agyam mindig jár...

Hazafelé jövet sokmindenen gondolkodtam, s előkerült Ő is. Hogy tulajdonképpen holnap jött volna. Igazából tényleg nem érdekel már, tisztára közömbös:) de mégis azért eszembe jutnak dolgok. Hogy mit írtam volna arra hogy : "Hogy mit érzek, azt sosem fogom tudni megmondani...", abban a pillanatban ezt mondtam volna mégis: "Egyaránt gyűlöllek és szeretlek, nem akarlak látni többé, s mégis, ha itt lennél, nem engednélek el soha.."
De ugyanezt gondoltam akárki másnál :DD Pl Lacinál is..főleg..
De Ő már tényleg nem érdekel. Néha eszembe jut, de olyankor az is eszembe jut, hogy nem is Ő hiányzik, hanem maga az érzés, amit éreztem.

Meg ez az "álompár lettünk volna" dolog. Ezt Lacinál mondtam...ha akkor lett volna, azok lettünk volna...Ezt gondoltam Nála is. De most már nem lennénk azok. Borzasztó pár lennénk:) és ez így van jól :DD

Najo ennyi volt xDDD
Bye xDD
 

Egy idézet tőlem:

"Először idegesített, hogy elhidegültél tőlem. Én csak most kezdtem belejönni, de te már abba is hagytad. És ez fájt. Hogy már nem érdekellek. Haragudtam rád. Utáltalak, de mégis szerettelek. Azt AKARTAM, hogy te is szeress!! Akaratos voltam, magamban fortyogtam. Azt mondtam a többieknek, hogy már nem érdekelsz. Az se ha összejössz XY-nal. De közben állandóan rád gondoltam, és azt kívántam, bárcsak ne is "vesztünk" volna össze, és minden olyan lenne mint néhány hete. És azt mondtam, ha rám mersz írni, elküldelek a francba. És vártam, hogy rámírj. Egyszer tetted, de le is léptél. Még csak írni sem tudtam neked. De vártam, hogy visszajöjj, de nem tetted. Aztán, mikor a szülinapomon írtál, nagyon ideges voltam, de akkor már nem miattad. Ezért sem küldtelek el a francba. És ezért nem tudtalak elengedni se. Nem azért, mert annyira szerettelek akkor, hanem mert nem tudtam mit kezdjek magammal. Akkor nem akartam egyedül maradni. Azért nem engedtem el D.-t se. Mert akkor vele is beszéltem. Aztán később azt gondoltam, hogy oké, haragudtam rád, és megbántottál, de most talán mégis lehetne köztünk valami. Persze ha te is akarod, én meg nem játszom a sértődöttet. Hanem inkább "nyomulok". Bár nem nyomultam. Nem akartam rád írni. És kezdett egyre kevésbé érdekelni, hogy most akkor mi van veled, hogy mi van velünk. Aztán ma, mikor rám írtál. Mikor megláttam, hogy melyik kép van neked kitéve. Kissé szerelmesen mondtam magamban, hogy "na ne". Pár másodpercre lesütöttem szemem, kicsit megérintett, hogy látom azt a képed. De ez már nem olyan volt mint régen. Talán azon a képen nem is téged látlak. Hanem azt az elérhetetlen srácot, aki az én másik felem. Ott is a távolba nézel, és szomorú vagy, akárcsak én. És az ég összeköt minket, engem látsz benne, vagy engem láthatsz. Ha akarsz. Hiszen én is itt vagyok a földön, és bármikor láthatom az égboltot. Amelyben téged látlak. Vagyis azt a srácot a képről.
Aztán mikor néztem, hogy mit írsz msnen, végre "felébredtem", ilyen formán: "Jah, te vagy az?", és mikor leléptél, már azt gondoltam, az se érdekel, ha már nem lesz olyan mint régen. Már nem érdekelsz. Te nem az a srác vagy a képről. Nem az vagy, akinek gondoltalak. Más vagy. Úgyhogy nem számít, hogy mit teszel ezután.
Egyszer voltál olyan közel ahhoz a sráchoz. Szilveszterkor, a petárdalövésnél. És akkor is mást hívtál.
Nem pedig engem.
De most már ez sem számít. Szétpukkasztottad a buborékot, már felébredtem. De azért köszönöm, hogy megmutattad mire is vágyom.

By: ******

Ui.: De azt nagyon szeretem, mikor ******-nak hívsz. "El se hinnéd mennyire." "

Hát ennyi. Ezt nem küldtem el annak, akinek írtam, csak a naplómban található meg. És most meg pont ugyanígy van Vele..:Ddd Tényleg. Szinte szóról szóra így van... Annyi, hogy még ebben benne vagyunk, hm. Tegnap döntöttem el, hogy SOHA többé nem foglalkozom ezzel a problémával. Illetve dologgal, ami most fennáll. Szóval most már vége. :D Viszont ez a bejegyzés nekem tetszett. Tegnap találtam rá. És úgy döntöttem beírom, mert ide illik.