"Tengernyi gond között nincs semmi jó..."

Nah. Ígértem, hogy bemásolok egy-két olyan sztorit, amit régen írtam. Találtam vagy 6ot xDD Azt hittem vagy kettőt írtam:D Egyébként elolvastam őket, utána fél óráig röhögtem xDDD Nah ittvan, persze egy két nevet-mondatot átírtam, hogy ne legyen annyira felismerhető :DD:

"Gyűlölve" szeret

Megvártam míg Laci elmegy otthonról a biciklijével. Odamentem a házukhoz és bekopogtattam. Néhány másodperc múlva az ajtó kinyílik. Laci anyukája áll az ajtóban.

Én: Csókolom! Itthon van Laci?
Anyja: Laci? A fiam?
Én: Ö...igen! De miért tetszett olyan furcsa lenni?
Anyja: Ja, csak mert én mindig Alexnek hívom a fiamat.
Én: Alexnek? (mosolygok) Miért pont Alexnek?
Anyja: Hát, mert az a második neve. Már kiskora óta így hívom, de csak én. És te ki vagy?
Én: Jaj, bocsánat! Koleszár Éva vagyok. Lacinak a barátnője.
Anyja: A barátnője? De neki nincs is barátnője, tudtommal...
Én: Nem beszélhetnénk ezt meg odabent?
Anyja: Ja, de persze! Gyere be!
Én: Köszönöm. Még jó is, hogy nincs itthon Laci, így legalább nyugodtan beszélhetünk.
Anyja: Na, mi van azzal a barátnőséggel?
Én: Hát...tetszik tudni...tényleg én vagyok Laci barátnője...csak a szüleinek nem akarta elmondani.
Anyja: És...és..mióta vagytok együtt??
Én: Hát..elég régóta. Április másodikán ismerkedtünk meg, és június elején jöttünk össze.
Anyja: Hát az tényleg régóta van! És hogy tudta eddig titkolni???
Én: Elég ügyesen! Még a suliban sem tudják, csak a közeli barátok.
Anyja: És miért nem mondta eddig el??
Én: Tetszik tudni...
Anyja: Jaj hagyjuk már ezt a tetszikezést..Nyugodtan tegezz!
Én: Hát jó. Tudod, Laci erősen panaszkodott a családjára. Hogy sokmindent nem tetszenek..bocs, nem engedtek neki.
Anyja: Mi?? De hát itthon soha nem veszekedtünk!
Én: Próbált nyugodt maradni. Ha hazajön és megkérdezed tőle, hogy ki vagyok, valószínű, hogy úgy tesz mintha nem ismerne. Nem fog bevallani semmit.
Anyja: De azért megkérdem..Hátha mégis. Ja bocs, de tulajdonképpen hogy is hívnak?
Én: Koleszár Éva
Anyja: Ja tényleg!
Én: Na nekem most már mennem kell....
Anyja: Bocs, de te hol laksz?
Én: XY-on..., de ide járok az iskolába.
Anyja: És hol ismerkedtetek meg?
Én: A suliban!
Anyja: Aha!...na menj, mielőtt Alex, vagyis Laci hazajön. Szia!
Én: Szia!

Elindultam az állomás felé. Aztán persze le a baloldali úton egészen a mi utcánkig.

Később Laciéknál:

Laci: Helló anya!
Anyja: Szia! várj csak!
Laci: Tessék?
Anyja: Ismered Koleszár Évát?
Laci: Nem. Miért?
Anyja: Mert ma felkeresett és azt mondta, hogy a te barátnőd.
Laci: Mi...??
Anyja: Nyugodtan elmondhatod. Nem fogok megharagudni. Egész helyes lány!
Laci: Én elmondanám, de nem tudom, hogy mit?! Nem ismerem ezt a Koleszár Évát, és akármit is mondott neked: nem a barátnőm!
Anyja: Jaj, Alex! Miért kell titkolni??
Laci: De hát nem ismerem!!! Amúgy meg hogy néz ki??
Anyja: Ezt te tudod a legjobban.
Laci: De mégis..Mondd el!! (mérgesen)
Anyja: Hosszú fekete hajú, és kb akkora mint te és ...
Laci: Szemüveges?
Anyja: Igen. Na látod, hogy ismered!!

Laci morog. Bemnt a szobájába, és jól becsapta az ajtót.
Másnap egész délelőtt nem láttuk egymást, mert reggel kocsival mentem a suliba, meg meglátogattam Gabit és Nórát. Aztán délután a buszra vártam és jött Laci.

Laci: Szia ÉVA! (gúnyosan és mérgesen)
Én: Szia Alex! (nevetve)

Laci lekevert egy pofont nekem. Könnybe lábadt a szemem.

Én: Ezt nem vártam volna tőled! (megvetően)

Elfutottam a suliba. Laci egy pillanatig várt, majd utánam rohant.

Laci: Várj Katherine*! Én...!
Én: Hagyjál békén! (mondom sírva)
Laci: De ..én tényleg...nagyon sajnálom..
Én: AZT MONDTAM HAGYJÁL BÉKÉN!!!!

Ordítottam mérgesen. Majd Laci felé fordultam és elkezdtem ütni. Laci megölelt és így lefogott.

Én: Engedj el!! Nem hallod?? Engedj...

Mondtam sírva, majd Laci hirtelen megcsókolt. Kivontam magam a karjaiból és elfordultam.

Laci: Nagyon haragudtam rád...De akár igaz is lehetne...
Én: (szipogva) ..hogy mi?.. és akkor mi volt ez a pofon?
Laci: Csak nagyon haragudtam rád!
Én: És akkor adsz egy pofont és ennyivel el van intézve???
Laci: Nem! Dehogy, csak .... nem tudom, mi ütött belém. Soha nem csináltam ilyet! Főleg nem egy lánnyal!

Ránéztem.

Én: Mi volt ez a csók?
Laci: Az...érzelmeim!...és te..miért hazudtál anyámnak?
Én: (mosolyogva) ..az érzelmeim miatt.. (komolyan) Laci..én szeretlek.
 

Laci megcsókolt. THE END

 *a történetben Katherine a nevem, mint ahogy itt a felhasználónevem:D

XDDDD hát ez nagyon karaj:D

Le akartam írni egy másikat is, de már nincskedvem, úgyhogy lépek, bye :D

Ma meghallgatta az Isten az imánkat, így elmaradt a hetedik óra (vagyis az ötödik mardt el, de betették a hetediket az ötödik helyére így hat óránk volt:D). A könyvtárban voltunk. Csend, félhomály. Olyan érzésem volt, mintha csak mi, az osztályom lettünk volna a suliban. Valahogy egyáltalán nem volt kedvem hallgatni, hogy a tanár mit magyaráz József Attiláról, így szokásomhoz híven elkezdtem fantáziálgatni xDD Jóvan nem részletezem..lényeg, hogy keresni kellett egy alanyt :DD Előbb elkezdtem osztálytársammal..de mikor ránéztem, rámjött a röhögés, úgyhogy őt hagytam a francba:Dd Aztán jött Ő..gondoltam Ő már úgyis megszokott :DD Vagyis ez most így elég perverznek hangzik..:DDDD Deh..csak egy sztorit képzelek el ilyenkor. Aztán vagy szerelem lesz a vége, vagy valami bánat, vagy valami más..:DD De imádom az ilyeneket. Állandóan ilyeneket képzelek magamban. Aztán mindig jön egy ilyen érzésem, hogy "juj, ezt meg kellene írni..", de végül sose írtam meg egyiket se :) Najó, volt vagy 2 amit igen..de azok elég egyszerűek voltak. Majd egyet lehet be is írok ide :DD
Nahszal gondoltam lehetne Ő az alany. Aztán úgy el is kalandoztak a gondolataim. Pl jártunk a könyvtárban, vonaton a fülkében, a wcben:DDDDDDDD De nem volt semmi! :DDd Úgy értem csak elképzeltem, hogy csinálhatnánk meg..ömm. mármint szal, hogy lehetnénk kettesben úgy, hogy senki ne tudja meg:DD Szal elképzeltem, hogy pl Ő az osztálytársam. Aztán óra után megy ki mindenki a könyvtárból, mi meg hátra maradnánk, a tanár meg ugye bezárja az ajtót. Aztán meg az ablakon keresztül mennénk majd ki :DD És ha kérdezné vki, azt mondanánk, bent maradtunk, kerestünk vmit, de közben a tanár nem vette észre, és bezárt minket, ezért kimásztunk az ablakon:DD
Ekkor jött a szünet. Köv. óra szintén magyar, szintén a könyvtárban. Óra elején egyszer csak sétál be Norbi...na mondom fasza :DD Őt se láttam a karácsonyi műsor óta. Tehát egyértelmű volt, hogy ő lesz az alany .DDDDDD Vele elképzeltem egyebek mellett azt is, hogy megvár kint a könyvtár előtt, aztán kézenfogva megyünk haza, meg h itt kajál nálunk, meg mondom anyámnak h nálunk fog aludni :DDDD Meg elképzeltem, hogy a könyvtárban előbb ő mászik ki az ablakon, aztán meg segít nekem kimászni :DDD
Jólvan elég lol volt :DD De nem kell hülyének nézni, az agyam mindig jár...

Hazafelé jövet sokmindenen gondolkodtam, s előkerült Ő is. Hogy tulajdonképpen holnap jött volna. Igazából tényleg nem érdekel már, tisztára közömbös:) de mégis azért eszembe jutnak dolgok. Hogy mit írtam volna arra hogy : "Hogy mit érzek, azt sosem fogom tudni megmondani...", abban a pillanatban ezt mondtam volna mégis: "Egyaránt gyűlöllek és szeretlek, nem akarlak látni többé, s mégis, ha itt lennél, nem engednélek el soha.."
De ugyanezt gondoltam akárki másnál :DD Pl Lacinál is..főleg..
De Ő már tényleg nem érdekel. Néha eszembe jut, de olyankor az is eszembe jut, hogy nem is Ő hiányzik, hanem maga az érzés, amit éreztem.

Meg ez az "álompár lettünk volna" dolog. Ezt Lacinál mondtam...ha akkor lett volna, azok lettünk volna...Ezt gondoltam Nála is. De most már nem lennénk azok. Borzasztó pár lennénk:) és ez így van jól :DD

Najo ennyi volt xDDD
Bye xDD