"Tengernyi gond között nincs semmi jó..."

Hiányzik ... .((

Na most itt vagyok a könyvtárban.
Írom a könyvemet, a "könyvünket", Az Ő és az én könyvemet. Amiről persze Ő nem tud. :D Na mindegy, lényegtelen.

Kíváncsi vagyok mi lesz ma este..remélem  minden jól sikerül majd.

Kedvem sincs írni, na pá :D

Szóval Ő Ő. Mindig van egy Ő. De Ő most nagy Ő. Sokkalsokkalnagyobb mint S. volt. Mert S. nem is úgy volt ő...:D Hanem csak így különböztettem meg a többiektől a blogban.

Viszont Ő.... :( 
Olyan, mint a többi, de mégis annyira más... Sokkal másabb. Ezer közül is megérdemli, hogy ő legyen az igazán Ő...

De Ő sem lehet velem.

Ma összevesztünk kicsit ..megint... azt mondta elege van ebből. Azt mondta most kilép. De én léptem előbb.

Este kíváncsi voltam feljön-e msnre. Feljött. Teljesen biztos voltam benne, hogy nemfog rám írni. Erre rám írt.

"szia..
 ne haragudj..."

:) Én úgy örültem. Mert nekem ennyi is elég belőle. Ha csak ennyit szánt belőle nekem a sors...

Bárcsak ott lehetnék most vele.
  

B.-nál hagytam abba.

És most itt van Ő. Azén egyetlen drágakisszerelmem. A világmindenség.
De ő sem lehet velem.
S most megpusztulok, mert nem tudom hogy merre van.... 
 

Jó rég írtam. A nyomoromat a naplómmal beszéltem meg.

Bekövetkezett, amitől féltem, de lehet ez tényleg az "önbeteljesítő jóslat".
Beszéltünk. Többször is. Elmontam mi a bajom. Hogy félek, hogy elveszítem (mint barátot). Azt mondta, hogy egy csaj miatt sose adná fel a barátait.
Aztán persze mégis így lett. De legalább beismerte. Utána megint volt vita, megint voltak szünetek, bújkálás, végül újra megtaláltuk egymást. Vagyis megint ő engem. Megint ő írt rám. Megint megdumáltuk. És megint mást tett. Újabban lenémít msnen, ha épp a lánnyal akar dumálni. Nehogy én bezavarjak a képbe. Ha épp beszélni óhajt velem, mert épp a drága kedves "barátnője" nincs fent, akkor leveszi a némítást, és azt hazudja, hogy épp most jött fel. De teljesen hülye én sem vagyok.

Most meg jön ezzel a szöveggel a blogjában. Először azt ecseteli hosszú sorokon át, hogy mennyire hiányzik neki a lány (egy napig nem dumáltak). Aztán jön azzal, hogy ő mennyire boldog (mégcsak nem is találkoztak a 2,5 hónap alatt..). Végül:

"De sose feledjük, sem mi, és Ti se feledjétek, kik ezt olvassátok, hogy a világon minden nézeteltérés megoldható, ha mindkét fél törekszik rá, és őszintén meg tudják beszélni a problémát. "

"Meg tán még egy jó tanács. (...) Haragszol valakire? Meddig tudod tartani ezt a haragot, ha belegondolsz, hogy lehet, egyszer majd kilép az életedből, és nem láttod többé viszont? Olyan sűrűn esünk bele abba a hibába, hogy már csak akkor vesszük észre az értékeinket, mikor már elveszítettük őket. Élni addig kell a lehetőséggel, amíg adott."

Hát én nem is tudom mit mondhatnék erre. Mikor elolvastam, egyszerre voltam szörnyen dühös, és megalázva éreztem magam, nagyon megbántva..

Persze, ha épp a drága L.-t veszítené el, akkor odáig lenne, meg vissza (sőt, nemis tudná elveszíteni, mert VELE mindent megbeszélne, és úgy tenne, ahogy azt L akarja).
De mi lesz velem? Úgy értem. Ezeket a mondatokat fent általánosságban írta..vagyis hogy neki ez a véleménye. És hogy ő így tesz. Nem csak VELE, hanem MINDENKIVEL.

Kivéve velem.

Vagy épp ez akarta azt jelenteni, hogy én már nem számítok semmit az életében?

Katasztrofális. és szörnyen rossz.

Mostanában valahogy senki sem ér rám. Úgy igazán rám. K. is... épp kempingezik valahol... de jó neki. Csodás helyen. Jó időben. A szerelmével. Aki SOHA nem hagyná el. És sose hagyná cserbe.

https://www.youtube.com/watch?v=0lf8YDLHQDE

Ezt a számot hallgatom. Olyan jóó, főleg ha a klippet is nézem hozzá :D

Legszívesebben felmennék msnre. De olyan nehezemre esik bocsánatot kérni tőle vagy ilyesmi. Mondjuk nem is az esik nehezemre...hanem, hogy elnézzem azt a mondatát. Nem tudok úgy tenni, mintha nem bántott volna meg. Mert bántó volt az a mondata. Nem haragszom, nem sértődöm meg, csupán csak nem akarok úgy tenni, mintha az nem is lett volna... Na mindegy. Azt mondta ma kérdezni fogok valamit. Hát levél nemjött, szal vagy nem lesz semmi, vagy nem levél, vagy holnap jön a levél.

Nemtom mit csináljak.

Hát most bőgtem. Bár ez egy ilyen nap. Nem szar nap, csak hullámvölgy nap. Mindegy.

"Ha volna miről, Veled is beszélgetnék."

Kösz hogy így eldöntötted, hogy velem nincs miről beszélgetni.

Mondom én hogy valahol mindig ettől féltem. Igazán kívánom, hogy találjon valakit ő is. De azt nagyon nem szeretném, hogy közben elfelejtsen. Én már nem is vagyok érdekes. Velem már úgyse tud miről beszélgetni. A világ összes dolgát megbeszéltük. Én nem tudok újat nyújtani neki. Velem már nem jó semmiről se beszélgetni. Hiszen megtalálta az aranyat.

Másokról is beszélnék, akik hetek óta alig keresnek. Így jártam.

Lassan már sok értelme nem lesz feljönni a netre. De a legjobb érzés mikor "eltűnök" pár napra, s ő kapkodva kérdezi merre jártam..

Egyébként ez sem az aminek látszik,na mindegy. Estét.

Valamelyik nap hm. Na most nem tudom, hogy volt valamelyik nap...És ez idegesít. Na mindegy. Elmondom másképp.

Szal valamelyik nap, az jutott eszembe, hogy én képes lettem volna akkor azzal a szerencsétlennel lenni, amiatt a szerencsétlen miatt pestre költözni meg ilyenek. És kiröhögtem saját magam. Nem azért mert már nem érdekel, hanem azért, mert így utólag belegondolva, akkor se érdekelt. Semmikor sose. Ugyan mit adott ő nekem? Nem láttam benne semmit. Csupán csak normális volt velem, szóba állt velem és azt hittem ez a "sors".

Azóta láttam egy filmet, az mindegy melyik. Benne a srác.. nagyon hasonlított valakire...A lényeg hogy benne láttam azt, amit igazán szeretnék.

Félreértés ne essék: nem estem bele egy színészbe :) Csak ismét eszembejutott, hogy én konkrétan mire is vágyom. Néha eltévedek. S ostobaságokat csinálok. Utólag meg kiröhögöm magam. Mint ahogy most. Bár szó szerint most nincs kedvem röhögni...

Valaki más miatt. Mindig ettől féltem. Nem csak nála, hanem minden egyes barátomnál/barátnőmnél. Hogy ha lesz valakije, "ejteni" fog. És nem lesz már rám ideje. Hát tényleg így is van.

Hazudunk. Minden egyes szavunk hazugság.Viszont ha tényleg őszinték lennénk, akkor is úgyanúgy megbántanánk a másikat. Inkább akkor ne mondjunk semmit.

Én sem tudom mi lenne a helyes, de ez így nagyon rosszul esik. Hogy jön egy másik lány, aki hirtelen fontosabb lesz. És nem csak hogy fontosabb lesz, de szebb is lesz, meg okosabb is, és ügyesebb, aranyosabb is. Ő nem csak egy sziát kap, hanem "pussz:)"-t, meg ki tudja még mit. És nem elég, hogy fontosabb és jobb lesz nálam, de én meg el is leszek felejtve. Talán ha megint lelépnék pár napra, eszébe jutnék. Hogy"ja, valami olyan fura...hm, ja igen, ő nincs fent már egy ideje". 

Vagy már ez se jutna eszébe. Hiszen kit érdekel? "Csak egy barát vagyok". Ő pedig a nő. Ő a fontosabb. Hiszen én 230km-re vagyok, úgyis csak egy karakter vagyok. Mit számít? 

Na megyek, mielőtt bőgnék:) Bár utána úgyis csak nevetnék. Mint mindig. 

https://www.youtube.com/watch?v=d_k3mYY_qMQ

Nem tudom felfogni. Hallgatom ezt a számot, és egy annyira ismerős, távoli-s közeli, jó és egyben kurva szar érzés kerít hatalmába. Az ősz. Benne van Ő is. Benne van a suli. Az egész nyomorúságos érzés. Benne van Robi, aki mutatta a zenét. S benne van a suli, Laci, a múlt, a jövő s a jelen minden mennyiségben. Olyan vészjósló. Olyan borzasztó, de valahogy vonz is magához, hogy hallgassam egyfolytában. Mintha ősszel egész nap ezt hallgattam volna. Ami valamilyen szinten igaz, sokat hallgattam, főleg reggel mikor mentem a suliba.De azért nem egész nap. És szerintem akkor hallgattam, mikor Ő még nem volt sehol. És mégis, hozzá is kapcsolódik. Néha sírni lenne kedvem.

Benne van ebben az érzésben mindenki, akit valaha ismertem, vagy nem ismertem, de aki valaha is szerepet játszott az életemben, mégha csak egy pillanatig is... És olyan vészjósló. Ajh... :(

Mi van velem? Mi történik velem? Ki vagyok én? Hol van mindenki? Mikor szükségem lenne rájuk, hol vannak? Nekik miért nincs rám szükségük? És miért zavar, hogy nekik nincs rám szükségük? Miért érdekel más véleménye? Miért akarom, hogy elfogadjanak? És én miért nem fogadom el önmagam? Miért hiányoznak? Miért várok? Miért várok rájuk? Miért várok valakire? Miért csak ülök itt? Miért nem vagyok vidám? Miért vágyom a szerelemre? Miért félek a jövőtől? Miért félek, hogy elhagynak? Miért félek az újtól? Miér nem nevetek? Miért vágyom a romantikára?a kedvességre? az igaz bókokra?

hm, hagyjuk. nem is kell bók, mert mind hamis. a legszebb bók az lenne, ha valaki mosolyogva és szeretettel nézne rám, mikor meglát...

na bye

Hm. A buli, a "herceg", T., S.

miért kell ennyire megnehezíteni mindent?

De én nehezítem meg.

Azzal, hogy először azt mondom akarok valamit, aztán nem akarom.

Vagyis de, csak nem annyira amennyire a másik fél gondolja.

S. engem "akar" -.- amin mondjuk nem lepődök meg (de nem azért mert annyira szép vok vagy vmi:D hanem mer eddig is úgy állt hozzám..), de én meg nem akarom őt. vagyis csak beszélgetni vele, viccelődni vele, ennyi. nem hozzáám illik, messze is lakik, pont.

a "herceg" meg hiányzik. az a bolond feje. ha más csajok után megy, akkor rámjön kicsit a féltékenység..pedig tőle se akarok semmit. vagyis semmi olyat, csak barátja lenni.

T. meg. nem kell ő se. de ha másnak ír, akkor megint féltékeny vok..egy nagyon kicsit. ami nem T. felé irányul, inkább csak az van, jó lenne ha vki irántam is érdeklődne.

De S. érdeklődik. de én meg annyira nem.

deh bonyolult ez.

inkább csak az van, hogy félek.

Félek a kapcsolatoktól. De, hogy konkrétan miért, azt nem biztos, hogy meg tudnám mondani.

Félek a közelségtől. Pedig vágyom rá. De valahogy néha taszít is..vagy én magam se értem.
Talán csak magamat utálom... magamhoz nem mennék közel.S félek h kiderül, mások se szívesen jönnének közelebb hozzám.. ezért inkább megtartom azt a pár méter távolságot. Na persze csak képletesen. meg persze csak a srácokról van szó. ha többet akarnak, mint a barátság..

rájöttem, hogy nekem egy "idegennel" nem megy.

ha már 2 éve ismerem, akkor talán könnyebb. vagy nem.

Mi a baj velem?

az egyik baj, hogy tényleg a tökéleteset keresem. ha találok benne valamit, tudom, nem ő az. Nem ő az, akit keresek. De kit is keresek?

Valakit, aki olyan mint én. Napersze nem teljesen, mert meg is ölnénk egymást.
de hasonló.

Eddig egyetlen srác van, akire valóban azt mondhatom, hogy ő olyan, amilyet keresek. De ezt se állíthatom 100%osan.

Most rámírt T. :)

egyelőre off
 

naa most újra meg akarok halni.de leszarom. végre azt hittem legalább ez az egy jó történik majd a fél év alatt de hát hol már? lehet ki se teszem a lábam a házból, vagy ha ki is teszem, csak azért h elüssön egy busz. de ilyen szerencsémnincs.
tegnap iszonyat dühös voltam, de most meg már leszarom az egész emberiséget az egész földet, mindenki menjen a picsába már..

pá all

Titta uncsi minden...őh bulizik, amaz meg nemis ír msnen:Pmegh mindjá léph le bnőjéhez...

én meg eszem a mandarint azt próbálok cseten írni egy két egyénnek, de hát szokás szerint letojnak.

https://www.youtube.com/watch?v=WhBoR_tgXCI&feature=fvw

ezt hallgatom...ezis jóh, de a másik..mindjárt linkelem.
De még ez nemis olyan durva..viszont tényleg előjön bennem az az érzés..amit egyszerűen lehetetlenség leírni.

https://www.youtube.com/watch?v=d_k3mYY_qMQ

Na ez amásik..deh fúh...na mek csá

Jó rég írtam már ide. Már nem is nagyon emlékszem, hogy mit írtam utoljára, asszem azt hogy azt az Állatot sajnálom... :D hát most már egyáltalán nem. Azóta vele is történtek dolgok, de kurvára és tökéletesen lényegtelen.

Hm és most fentvan a cseten a Művész Úr, szal bye all :dd

Most olyan hülye hangulatom lett.

Hogy mindenki megérdemli a boldogságot.

De az emberek hm...legalább 70 %-a nem az..

:(

Néha átvennék egy két embertől minden fájdalmat...én legyek boldogtalan, és én sírjak, nekem fájjon, csak ők legyenek boldogok...

Viszont néha (pff néha? asszem mindig) arra vágyom, hogy valaki szeressen...egy srác, úgy szeressen..ahogy én tudnám szeretni..ahogy én szeretnék, ha szerelmes lennék...és ...

Hm.

Hosszan akartam írni. Szokás szerint.
De nincs kedvem már. Szokás szerint.

De álmaim pasijával álmodtam. Most tényleg.
Az utóbbi kb 3 napban öt pasival álmodtam xDDD. Mindegyik szerelmes volt belém, nekem kb. kettő tetszett. Az első kettő elég idétlen volt. De előre megjegyzem, hogy semmi olyasmi nem történt egyik álmomban sem:)):DD Nah, a harmadikra emlékszem, hogy szőke hajú volt (a szőkék nem nagyon jönnek be..általában:D), és tudom, hogy valahogy azt éreztem, "Ő az igazi" :D. A negyedikre nem nagyon emlékszem. És tegnap este....tényleg rátaláltam...álmomban nagyon szerelmes voltam belé...nem tudom ki ő, soha nem láttam élőben, de tudom, hogy ő számomra a tökéletes srác. Egyedül vele volt csók is xDDDD Meg annyi, hogy megölelt. Iszonyat jó álom volt. Nagyon aranyos volt, igazából nem is tudom hogy nézett ki (csak annyit, hogy barna haja volt), de tudom, hogy nagyn kedveltem. És küldött nekem muffint :)))

És meghallgatta a bánatomat..nem tudom mi volt az..de tudom, hogy szomorú voltam...

Vagyis kezdjük az elején. Volt a srác, asszem hotdogot árult:) Meg gondolom muffint :) Sütiket. És mi a suliban újra táncot tanultunk, mint a szalagavató előtt. És én tiszta ideges voltam, mert elöl akartam táncolni, de aztán hátraküldtek és stb. De közben talán kaptam egy sütit...
Már ilyenekre nem nagyon emlékszem, de tudom, hogy találkoztam a sráccal (ekkor valahogy nem is igazán tetszett, de nagyon kedveltem már), és mondta, hogy ő küldte nekem a sütit. Én meg észrevettem, hogy ellopták a hotdogárulós kocsijából a pénzét:DDD én meg szóltam neki. Emiatt is kezdtünk el beszélgetni. Valami olyasmit mondott, hogy nemtom minek menjek már fel az egyik ház szobájába, ideadja nekem a kulcsot.  Ő meg addig elmegy nemtom hova. De én mondtam, hogy egyedül nem találok el a szobába, így hát elkísért. Beléptünk. Az egész szoba tiszta zöld volt. Meg nemtommik lógtak le a falról. ÉS mondta, hogy emiatt a lógó bigyók miatt nem itt lakik, hanem ez csak valami raktár :DDD Nah és hát elkezdtünk beszélgetni. Ezekre nem nagyon emlékszem. Csak arra, hogy bánatos vagyok, és hozzábújok... Majdnem sírva öleltem meg. Ő pedig nagyon gyengéden átkarolt. Azt hiszem itt szerettem bele. De ekkor már azt is éreztem, hogy ő is szeret engem. Ezután megcsókolt. De már igazán erre sem emlékszem. Aztán mentünk le megint az utcára, és ekkor ő mesélt. Ekkor ő volt szomorú, és közben reppelt nekem:DD De ez így jó volt. Mondta, hogy szokott reppelni (mint Életem), és én mondtam neki, hogy ennek nagyon örülök, ez nekem tetszik.De ekkor ő volt szomorú és én öleltem meg és én csókoltam meg. Na kb. ennyi volt. :DDD

Na most sürgős mennemkellvan :DDD bye
 

Ezért képes voltam feljönni. De az éndrágaéletemnekazértelme azt mondja, hogy: "szerelmeskedni". Ő mindig így hívja. Velem egykorú kb., fiú, ráadásul nem a legjobb gyerek, szal egy kis rosszaság, és csajozós (volt), de ő mgis úgy hívja hogy: szerelmeskedés. Na ez az igazán romantikus. Róla tudom is, hogy nagyonnagyon szerelmes:))) Imádom!!

(Ui: csak azért nem írtam azt hogy az éndrágaEGYETLENéletemnekazértelme, mert remélem nem ő az egyetlen. Vagyis ő az én "életem értelme" :)) )

Ammeg. Nem úgy kell értelmezni hogy az én drága életemnek azértelme, hanem az én drága, az életemnek az értelme. :DDD Vágod?:D

na bye:D

Na. Ideges is vagyok, meg nem is.

De most egyvalamiről akarok írni. Róla. Akit Csillagomcsillagomnak akartam hívni, de hívja a faszom xDDDDD inkább hívom Mocsoknak.

Szal elolvastam ennek a Mocsoknak a blogját:D A másik blogját...amiben egy bejegyzés van..egy erotikus bejegyzés. Na mondom röhögök már egy jót.
Hm elkezdtem olvasni, már jól kezdődött: cigi.
De bazz, még direkt írta, hogy jaj ez olyan érzelmes és szerelmes meg blablabla. A végén feltettem magamnak a kérdést: ez neked szerelmes? :DDD Mi a faszom.. Az hogy leszopja egy csaj? :DD Ő meg áll mint egy faszent? Ez neki aza kurva nagy szerelmes és érzelmes történet? Hát az eszem megáll:D:D
Na, röviden a történet arról szól, hogy egy csaj hátulról letámadja és utána "leszopja"...és utána együtt cigiznek. Hát mondom kurvaromantikus.:D:D:D De végig olyanokat írt benne, hogy "tudja, hogy hogyan szeretem" meg hogy "már szerelmesnek éreztem magam (miközben a csaj "leszopta")" :D meg ilyen szavakat használt h: " a faszom ki be mozgott" :DDDDDDD meg h "szeretem ha így szopnak" :D de kérdem én. Kik? Kik szopnak le? Azt hittem csak ez az egy csaj van, akit te kurvára szeretsz:D mert végig azt írtad hogy ilyenkor érzed magad igazán szerelmesnek (sejtem is hogy miért) :DDDD Komolyan végigröhögtem az egészet. Hogy neki ez a ROMANTIKA és a SZERELEM! :DDD hát egészségére:D
Egyszer szóba jött köztünk a romantika. Az egész azzal kezdődött, hogy viccből "énekeltem neki" msnen egy népdalt. (Csillagok csillagok szépen ragyogjatok...) Aztán meg elkezdtem más dalokat is énekelni, aztán poénból írtam, hogy ez milyen romantikus, meg blablabla. Erre ő írta h "Nyilván mást tartunk mindketten romantikusnak." Mert hogy szerinte ez nem romantikus.
Az viszont tény, hogy százszor romantikusabb egy népdaléneklés mint egy ilyen stílussal és szöveggel leírt történet. Főleg, hogy ő csak elvárta h "leszopja" a csaj..ő meg nem csinált semmit. :D HÁt komolyan az eszem megáll :D
Ha választékosabb szavakkal írta volna le... vagy ha nem az lett volna a mondanivalója a sztorinak hogy "minden csajba beleszeretek aki 'leszop', de csak addig amíg azt teszi", meg ha nem csak ennyi lett volna..hanem esetleg viszonozza is amit a csaj adott neki..és ha nem az lett volna a "szép" befejezés hogy "együtt cigiztünk", akkor lehetett volna romantikus.

Na mindegy. Ez az én véleményem. :D Egyébként MŰVÉSZ ÚR, ha olvasod ezt , írj már valami véleményt!!!!!!!!:D (de lehetőleg Katherin-nek szólíts) :DDD Kösz:DD

na csók all:D

Hja egyébként bocs a káromkodásért. Én itt fikázom ezt a Mocskot, erre énis csúnyán beszélek :(:DDDD De muszáj volt:D Főleg ha ilyen "ideges is vagyok meg nem is" hangulatban vagyok :D
 

"- Kivettem Wilbur Smith-t a könyvtárból.
 - És mit szólt a könyvtárosnő?
 - Hát mondta, hogy...gratulálok. Mittomén." xDDD

Nah..mais annyi mindent akartam írni.
De mire ide jutottam, már nincs kedvem leírni ezeket. xDD

De mégis.

Beszélgettem Vele a szerelemről, az "igaziról". Még amikor Barátnőmmel járt.
Elmondta, hogy eddig két lányt szeretett igazán, és hogy Neki mind a kettő az "igazi" volt... De én mondtam, hogy ez hülyeség. Egy embernek nem lehet két "igazija". két "nagy Ő"-je. Csak egy. De Ő azt mondta, fél, hogy elveszítette a "nagy Ő"-t. Én meg monodtam, hogy nem veszítette el. Nem ők voltak azok. Nem az a két lány. Ha ők lettek volna, még mindig szeretné őket...és mindenáron küzdene értük. De nem így van. Erre bólintott rá. Vagyis, hogy igazam van.

Aztán néha feltettem magamnak a kérdést: Mi van ha az én "nagy Ő-m" nagyon boldog, van barátnője, és semmiképpen nem hagy ná el? Mi van, ha az én "nagy Ő-m" rossz lánnyal jár? Nem pedig azzal akivel kellene. Persze itt egyáltalán nem Rá gondoltam. Hanem valaki másra. Akit nevezzünk a Srácnak.

Ha nem tartanám ennyire magam, már rég beleestem volna...(talán azt mondhatom, hogy újra...). Mégis. A Srác pont olyan, mint amilyenre mindig is vágytam. Annak ellenére, hogy személyesen sose találkoztunk.

Valahogy mindig éreztem, hogy ő milyen, hogy mit tenne egy adott helyzetben, talán kicsit hasonlítottunk is..., éreztem, hogy jó ember, hogy nagy benne a szeretet és a segítőkészség.

És fel is néztem rá mindig.

...

Úgy gondoltam, és Neki is ezt akartam mondani, hogy a "nagy Ő-k" mindig megtalálják egymást. A sors mindig összehozza őket. De mégis van olyan ember, aki egyedül éli le az életét, és egyedül hal meg. Akkor itt hol volt a "nagy Ő"?? Mert ha el is veszítette...kellene, hogy újra visszakapja, nem?

Mi van, ha a Srác az én "nagy Ő-m"? Akkor velem kellene, hogy legyen...de abban biztos vagyok, hogy inkább megölném magam, minthogy szétválasszam a Srácot a jelenlegi barátnőjétől. Mert tudom, hogy mennyire boldog. Ő is és a barátnője is.

Azt hiszem, hülyeség lenne azt gondolni, hogy a Srác "hozzám tartozik" :)) De tény, hogy az én "nagy Ő-m" is hasonló srác...:)

Hát érdekes. Ezen gondolkodtam reggel a buszon, miközben azt a számot hallgattam, amit az előző bejegyzésemben írtam.

Egyébként, csak hogy félreértés ne essék, ha azt írom h: Ő, Neki, Rá, stb. Tehát nagy kezdőbetűvel, akkor arra az illetőre vonatkozik, akiről az első bejegyzéseimben írtam xDD Bár inkább kitalálok neki egy nevet...

Legyen ernŐ xDD najo nem. Ö fogalmam sincs xDD Bár nem hiszem, hogy olyan sűrűn fogok még róla írni xDDD legyen ööööööööööööööööööööööööööö
Csillagomcsillagom. Ezaz. Csillagom. Nem azért mert az enyém. Nem azért, mert még jelent valamit. Hanem azért, mert egyszer hívtam Csillagomcsillagomnak xDD Csillagom. Szal Csillagom. Csak mert nem akartam már olyat h "Kamus" "Hűtlen" :DDDD stb. :D Jóez xD

na bye all xDD

Katherine üzenete:
*igen? hát lehet csak a pia beszélt belőle xD vagy nemtom:D
*egyébként majdnem azt írtam h a "pia beszélt hozzá"
*:D:D

xDD

ammeg:

2005 mikor újjászülettem,
Nem történt semmi, csak rád néztem,
És az, amit eddig ezüstnek véltem,
Most aranyként csillogott a szemedben,
Egyetlen mondat: köszönöm, hogy vagy nekem,
Nélküled már nem tudom élni az életem,
Remélem ez is elég lesz neked,
Hogy, egyszer elhagysz, én ettől félek,
Bár százszor mondtad, nem történhet meg,
Én bízok benned,
Mégis arra kérlek: maradj velem végleg!
Tudod mindenkit elveszítettem,
Hogy miért? Azt még most sem értem,
Csak azt tudom, hogy erről nem én tehettem,
Miért van, hogy magamat is bűnösnek érzem?
Pedig, én csak egy kis szeretetet kértem,
Most már mindegy, beteg lett a lelkem,
És egyszer egy nap, azt vettem észre,
Hogy a semmiből kerültél képbe,
Úgy éreztem, mindennek vége,
De szavaid szívedből szálltak szívembe,
Szemeid szeretetet szórtak szerte,
Meggyógyítottál köszönet érte!

(refr.)(2x)
Álmomban mostmár téged látlak,
Üres szavak, mik érzelmekké váltak,
Tudom nem jössz, de én mindig várlak,
Félek, hogy a szívedet előttem bezártad,
Ártatlan gondolatok gyengeséget szőttek,
A problémák melletted egyszerűen megszűntek,
Nem tudom leírni, mit a lelkemben érzek,
A tiédben magamnak helyet kérek...

Ha nem vagy velem, utánnad nyúlok,
Ha itt állsz előttem, álarcot húzok,
Felemészt a bánat, kirekeszt a fájdalom,
Az utam sajnos tilosban járom,
És várom, hogy valós legyen az álom,
A szívemet előtted végleg kitárom,
Egyetlen kérdés: hol az irgalom?
Hogy mit teszek ezután, magam sem tudom,
Akárhogy nézlek, egyre jobbnak látlak,
Ha megölsz egyszer, akkor is ölelni foglak,
Halálom látom, majd megváltásnak,
A szívedet ha akarod, add hát másnak,
Csak nehogy könnyes szemmel ébredj másnap,
Ne tekintsd ezt kérlek megrovásnak,
Hallgasd végig, hogy jobbnak lássad,
Tekintsd ezt egy vallomásnak,
Tudom, hogy a megoldást tőlem várod,
De látod kiutat már nem találok,
Érzed te is, beteljesedett az átok,
Egész életemben rád vágyok,
Gondolatban hozzád szállok,
Megértést kérek, és azt is adok,
Ne mondd rám, hogy siralmas vagyok,
Csak azért, mert én még szeretni tudok!

(refr.)(3x)
Álmomban mostmár téged látlak,
Üres szavak, mik érzelmekké váltak,
Tudom nem jössz, de én mindig várlak,
Félek, hogy a szívedet előttem bezártad,
Ártatlan gondolatok gyengeséget szőttek,
A problémák melletted egyszerűen megszűntek,
Nem tudom leírni, mit a lelkemben érzek,
A tiédben magamnak helyet kérek...

Ahogy továbbra is elfogadod a dolgokat,
Melyeken nem tudsz változtatni,
És változtatsz azokon, amelyeken tudsz,
Te magad is csodálatos módon változol, csodákat viszel végbe....

Hú de felidegesítettek most azonnal a zárt osztályon.
Nem az "oltásaikkal", nem azzal, hogy csúnyának mondtak, vagy "torznak", vagy hülyének, vagy butának. Ugyan.

Inkább az idegesített fel, hogy MINDEN EMBER EKKORA GYÖKÉR!
Hogy csak a külsőség számít. A "szépségesképetsenkimegnemnézheti" P. most is, meg még úgy kb. két éve is ugyan azzal jött: "milyen kis csúnya vagy". És? Számít valamit? Kevesebb vagyok azért, mert nem vagyok mondjuk egy szupermodell? Vagy ő több azért mert a saját állítása szerint szép? Hát szerintem kurvára nem. És normális az, aki a külsőt nézi???? Normális aki ilyeneket mond? Számomra nem. Ő, ha mondjuk a barátnője, vagy egy családtagja balesetet szenvedne, és megsérülne mondjuk a fél arca..és úgy 
 

Rájöttem, hogy innen kihagytam egy részt. Igaz, hogy fent így elkezdtem írogatni a zártról..de azt félbe is hagytam, de már be se akartam fejezni. De utána még írtam h felhívtam Klaut, és Zsóóótika meg beleordította a telóba h "pusziii" :d De jó volt. A P.-es témával meg már nem foglalkozom. Az a nő egy hülye.

na csók all:d

Nah. Ígértem, hogy bemásolok egy-két olyan sztorit, amit régen írtam. Találtam vagy 6ot xDD Azt hittem vagy kettőt írtam:D Egyébként elolvastam őket, utána fél óráig röhögtem xDDD Nah ittvan, persze egy két nevet-mondatot átírtam, hogy ne legyen annyira felismerhető :DD:

"Gyűlölve" szeret

Megvártam míg Laci elmegy otthonról a biciklijével. Odamentem a házukhoz és bekopogtattam. Néhány másodperc múlva az ajtó kinyílik. Laci anyukája áll az ajtóban.

Én: Csókolom! Itthon van Laci?
Anyja: Laci? A fiam?
Én: Ö...igen! De miért tetszett olyan furcsa lenni?
Anyja: Ja, csak mert én mindig Alexnek hívom a fiamat.
Én: Alexnek? (mosolygok) Miért pont Alexnek?
Anyja: Hát, mert az a második neve. Már kiskora óta így hívom, de csak én. És te ki vagy?
Én: Jaj, bocsánat! Koleszár Éva vagyok. Lacinak a barátnője.
Anyja: A barátnője? De neki nincs is barátnője, tudtommal...
Én: Nem beszélhetnénk ezt meg odabent?
Anyja: Ja, de persze! Gyere be!
Én: Köszönöm. Még jó is, hogy nincs itthon Laci, így legalább nyugodtan beszélhetünk.
Anyja: Na, mi van azzal a barátnőséggel?
Én: Hát...tetszik tudni...tényleg én vagyok Laci barátnője...csak a szüleinek nem akarta elmondani.
Anyja: És...és..mióta vagytok együtt??
Én: Hát..elég régóta. Április másodikán ismerkedtünk meg, és június elején jöttünk össze.
Anyja: Hát az tényleg régóta van! És hogy tudta eddig titkolni???
Én: Elég ügyesen! Még a suliban sem tudják, csak a közeli barátok.
Anyja: És miért nem mondta eddig el??
Én: Tetszik tudni...
Anyja: Jaj hagyjuk már ezt a tetszikezést..Nyugodtan tegezz!
Én: Hát jó. Tudod, Laci erősen panaszkodott a családjára. Hogy sokmindent nem tetszenek..bocs, nem engedtek neki.
Anyja: Mi?? De hát itthon soha nem veszekedtünk!
Én: Próbált nyugodt maradni. Ha hazajön és megkérdezed tőle, hogy ki vagyok, valószínű, hogy úgy tesz mintha nem ismerne. Nem fog bevallani semmit.
Anyja: De azért megkérdem..Hátha mégis. Ja bocs, de tulajdonképpen hogy is hívnak?
Én: Koleszár Éva
Anyja: Ja tényleg!
Én: Na nekem most már mennem kell....
Anyja: Bocs, de te hol laksz?
Én: XY-on..., de ide járok az iskolába.
Anyja: És hol ismerkedtetek meg?
Én: A suliban!
Anyja: Aha!...na menj, mielőtt Alex, vagyis Laci hazajön. Szia!
Én: Szia!

Elindultam az állomás felé. Aztán persze le a baloldali úton egészen a mi utcánkig.

Később Laciéknál:

Laci: Helló anya!
Anyja: Szia! várj csak!
Laci: Tessék?
Anyja: Ismered Koleszár Évát?
Laci: Nem. Miért?
Anyja: Mert ma felkeresett és azt mondta, hogy a te barátnőd.
Laci: Mi...??
Anyja: Nyugodtan elmondhatod. Nem fogok megharagudni. Egész helyes lány!
Laci: Én elmondanám, de nem tudom, hogy mit?! Nem ismerem ezt a Koleszár Évát, és akármit is mondott neked: nem a barátnőm!
Anyja: Jaj, Alex! Miért kell titkolni??
Laci: De hát nem ismerem!!! Amúgy meg hogy néz ki??
Anyja: Ezt te tudod a legjobban.
Laci: De mégis..Mondd el!! (mérgesen)
Anyja: Hosszú fekete hajú, és kb akkora mint te és ...
Laci: Szemüveges?
Anyja: Igen. Na látod, hogy ismered!!

Laci morog. Bemnt a szobájába, és jól becsapta az ajtót.
Másnap egész délelőtt nem láttuk egymást, mert reggel kocsival mentem a suliba, meg meglátogattam Gabit és Nórát. Aztán délután a buszra vártam és jött Laci.

Laci: Szia ÉVA! (gúnyosan és mérgesen)
Én: Szia Alex! (nevetve)

Laci lekevert egy pofont nekem. Könnybe lábadt a szemem.

Én: Ezt nem vártam volna tőled! (megvetően)

Elfutottam a suliba. Laci egy pillanatig várt, majd utánam rohant.

Laci: Várj Katherine*! Én...!
Én: Hagyjál békén! (mondom sírva)
Laci: De ..én tényleg...nagyon sajnálom..
Én: AZT MONDTAM HAGYJÁL BÉKÉN!!!!

Ordítottam mérgesen. Majd Laci felé fordultam és elkezdtem ütni. Laci megölelt és így lefogott.

Én: Engedj el!! Nem hallod?? Engedj...

Mondtam sírva, majd Laci hirtelen megcsókolt. Kivontam magam a karjaiból és elfordultam.

Laci: Nagyon haragudtam rád...De akár igaz is lehetne...
Én: (szipogva) ..hogy mi?.. és akkor mi volt ez a pofon?
Laci: Csak nagyon haragudtam rád!
Én: És akkor adsz egy pofont és ennyivel el van intézve???
Laci: Nem! Dehogy, csak .... nem tudom, mi ütött belém. Soha nem csináltam ilyet! Főleg nem egy lánnyal!

Ránéztem.

Én: Mi volt ez a csók?
Laci: Az...érzelmeim!...és te..miért hazudtál anyámnak?
Én: (mosolyogva) ..az érzelmeim miatt.. (komolyan) Laci..én szeretlek.
 

Laci megcsókolt. THE END

 *a történetben Katherine a nevem, mint ahogy itt a felhasználónevem:D

XDDDD hát ez nagyon karaj:D

Le akartam írni egy másikat is, de már nincskedvem, úgyhogy lépek, bye :D

Ma meghallgatta az Isten az imánkat, így elmaradt a hetedik óra (vagyis az ötödik mardt el, de betették a hetediket az ötödik helyére így hat óránk volt:D). A könyvtárban voltunk. Csend, félhomály. Olyan érzésem volt, mintha csak mi, az osztályom lettünk volna a suliban. Valahogy egyáltalán nem volt kedvem hallgatni, hogy a tanár mit magyaráz József Attiláról, így szokásomhoz híven elkezdtem fantáziálgatni xDD Jóvan nem részletezem..lényeg, hogy keresni kellett egy alanyt :DD Előbb elkezdtem osztálytársammal..de mikor ránéztem, rámjött a röhögés, úgyhogy őt hagytam a francba:Dd Aztán jött Ő..gondoltam Ő már úgyis megszokott :DD Vagyis ez most így elég perverznek hangzik..:DDDD Deh..csak egy sztorit képzelek el ilyenkor. Aztán vagy szerelem lesz a vége, vagy valami bánat, vagy valami más..:DD De imádom az ilyeneket. Állandóan ilyeneket képzelek magamban. Aztán mindig jön egy ilyen érzésem, hogy "juj, ezt meg kellene írni..", de végül sose írtam meg egyiket se :) Najó, volt vagy 2 amit igen..de azok elég egyszerűek voltak. Majd egyet lehet be is írok ide :DD
Nahszal gondoltam lehetne Ő az alany. Aztán úgy el is kalandoztak a gondolataim. Pl jártunk a könyvtárban, vonaton a fülkében, a wcben:DDDDDDDD De nem volt semmi! :DDd Úgy értem csak elképzeltem, hogy csinálhatnánk meg..ömm. mármint szal, hogy lehetnénk kettesben úgy, hogy senki ne tudja meg:DD Szal elképzeltem, hogy pl Ő az osztálytársam. Aztán óra után megy ki mindenki a könyvtárból, mi meg hátra maradnánk, a tanár meg ugye bezárja az ajtót. Aztán meg az ablakon keresztül mennénk majd ki :DD És ha kérdezné vki, azt mondanánk, bent maradtunk, kerestünk vmit, de közben a tanár nem vette észre, és bezárt minket, ezért kimásztunk az ablakon:DD
Ekkor jött a szünet. Köv. óra szintén magyar, szintén a könyvtárban. Óra elején egyszer csak sétál be Norbi...na mondom fasza :DD Őt se láttam a karácsonyi műsor óta. Tehát egyértelmű volt, hogy ő lesz az alany .DDDDDD Vele elképzeltem egyebek mellett azt is, hogy megvár kint a könyvtár előtt, aztán kézenfogva megyünk haza, meg h itt kajál nálunk, meg mondom anyámnak h nálunk fog aludni :DDDD Meg elképzeltem, hogy a könyvtárban előbb ő mászik ki az ablakon, aztán meg segít nekem kimászni :DDD
Jólvan elég lol volt :DD De nem kell hülyének nézni, az agyam mindig jár...

Hazafelé jövet sokmindenen gondolkodtam, s előkerült Ő is. Hogy tulajdonképpen holnap jött volna. Igazából tényleg nem érdekel már, tisztára közömbös:) de mégis azért eszembe jutnak dolgok. Hogy mit írtam volna arra hogy : "Hogy mit érzek, azt sosem fogom tudni megmondani...", abban a pillanatban ezt mondtam volna mégis: "Egyaránt gyűlöllek és szeretlek, nem akarlak látni többé, s mégis, ha itt lennél, nem engednélek el soha.."
De ugyanezt gondoltam akárki másnál :DD Pl Lacinál is..főleg..
De Ő már tényleg nem érdekel. Néha eszembe jut, de olyankor az is eszembe jut, hogy nem is Ő hiányzik, hanem maga az érzés, amit éreztem.

Meg ez az "álompár lettünk volna" dolog. Ezt Lacinál mondtam...ha akkor lett volna, azok lettünk volna...Ezt gondoltam Nála is. De most már nem lennénk azok. Borzasztó pár lennénk:) és ez így van jól :DD

Najo ennyi volt xDDD
Bye xDD
 

Hát most csak annyit, hogy a kurvaannyát:)

https://www.youtube.com/watch?v=yjbpwlqp5Qw&feature=player_embedded

:)

Csak annyit akarok mondani, hogy..... adjon vmi olcsó állatot ami LÁT! xDDD (by: Deidara)