Ma beszélem Vele. Én tiszta ideg voltam, remegtem mint a kocsonya, bőgtem, minden bajom volt. Persze csak msnen beszéltünk. Mára pedig már egész jól voltam, de amint megláttam a kiírásukat - és amint rájöttem, hogy őket egyáltalán nem izgatja, hogy én esetleg meg szeretnék halni -, megint rosszul lettem. Megint rossz lett a kedvem. És egyszer csak rámírt Ő. Szörnyű volt. Tőle nem ezt vártam. Azt kérdezte h "mit vártál?", és hogy ugyan rá miért is haragszom....
Na ennyi. Ezután úgy döntöttem, hogy "új életet kezdek". Vagy valami ilyesmit. Nem akartam már felmenni msnre, csetre soha többé, és elkezdtem kitörölgetni a régi e-mailjeimet (amik persze semmit nem jelentenek, mind hülyeség, de már minek gyűjtsem őket?).
És igazából egész normálisan éreztem magam...hogy oké, ez volt, de most már jobb lesz, jönnek új barátok, új vidámság, boldogság, stb.
Most viszont megint kurvaszarul érzem magam...egyedül vagyok itthon. Nincs senki, senki sem aki megértené, hogy most mit érzek. Még a Herceg is ellenem volt tegnap. Najó, nem ellenem, de ostobaságnak tartotta az egészet..főleg engem.
És...nincs senki, akihez most odamehetnék és a karjaiba bújhatnék, és sírhatnék a vállán, és elmondhatnám neki minden bajomat. Bár eddig se volt ilyen, csak most lett volna Ő. De Ő is elhagyott. Mint mindig mindenki.
Azt hiszem mindig csak vártam. És most is csak várok. Hogy teljen az idő. Ne legyen ma, s ne legyen holnap se már. Peregjen az idő "hulljanak a percek a lejtőn"...
Asszem bármi más jobb lenne, csak ne érezném magam ilyen nyomorultul. Most utálom magam. Szánalmas vagyok és ostoba. Pedig tudom, hogy nem ezt kellene mondanom....de tényleg, ugyan kinek kellenék én? Ha már a barátaimnak se kellek? Ha már ők is cserben hagytak? Még én is cserben hagytam magam...
Már hülyeségeket beszélek...csak
megígértem hogy nem sírok már, de most mégis.
Csak olyan jó lenne már végre valaki mellett megnyugodni, 100 százalékosan megbízni benne, karjaiban pihenni, és érezni, hogy szeret. Érezni a szeretetet...és hogy soha nem fog megbántani...én ezt már nem bírom.
Utolsó kommentek