Egyáltalán nem gondoltam, hogy ilyen 'sztori' lesz ebből is. Sőt. Semmilyen kapcsolatra nem számítottam vele. Gondoltam, jólvan, egyszer találkozunk, aztán ennyi. Igazából nem is érdekelt, nem is ismertem, párszor cseteltünk. És úgyis hármasban találkozunk: Ő, a lány, és én. Megéreztem, hogy az a hétvége nagyon jó lesz, de teljesen más szempontból, mások miatt. És amúgy így is lett. Az év egyik legjobb hétvégéje volt, de még mindig nem Miatta. Vagyis nem csak Miatta. Találkoztam a lánnyal, "barátnőmmel"...nagyon aranyos volt. Azt hiszem mindig ilyen barátnőre vágytam, olyan jól elvoltunk, mintha már ezer éve barátnők lettünk volna. És örültem neki, hogy ő van nekem. Náluk nagyon jó volt..alig akartam hazajönni. Együtt készültünk az estére, már eléggé izgatott voltam. Meg volt beszélve, hogy előtte találkozunk Vele. Így is lett. Meglepődtem, eléggé. Teljesen másmilyennek képzeltem, bár láttam már képen. Élőben hm..nem is nézett ki olyan rosszul, bár azért annyira az esetem se volt. A stílusa is teljesen más volt, mint ahogy eddig hittem. Először én eléggé feszengtem mellettük...ők jól elvoltak a lánnyal. De csak mint barátok.
Később mikor én is feloldódtam egy kis sörtől, már én is nagyon jól elvoltam Vele, mindig megölelt minket, puszit adott, eléggé összebarátkoztunk hárman. Attól kezdve úgy éreztem, hogy mi hárman összetartozunk.
Nemsokára jöttek a többiek is: a Csöndes, a Nyakláncos, a Herceg, a Jóhangú, a "Durva", a Mosolygós, a Totálmásmintamilyennekképzeltük, a Kedves és a többi...Mind mind nagyon aranyosak voltak.
Tényleg jó volt az este, bár Ő hamar lelépett.
Másnap szintén nagyon jól elvoltunk "barátnőmmel", és találkoztunk még Vele is. Majdnem sírtam mikor haza kellett jönnöm.
Ennyi volt. Utána a beszélgetéseink alatt tényleg csak barátok voltunk. De már jobban kedveltük egymást. Arról volt szó, hogy "nem is terveztük, hogy járunk, tudommal" , és hogy ő mással "kavar", más kell neki, más tetszik neki, ahogy nekemis. És ez így volt rendjén.
Aztán eljött megint egy ilyen hétvége. Én megint mentem, ők megint ott voltak. A lánnyal megint nagyon jól kijöttünk, Vele pedig jó barátok voltunk, hármasban.
Megint vártuk az estét, készülődtünk, megint Vele találkoztunk először. Az volt az első mondata hozzám, hogy "Jól nézel ki.". És csak ezután köszönt. Megint jól elvoltunk, de megint csak barátként, hármasban. Míg a hely felé tartottunk, mesélt valamit. Már ekkor meglepődtem, hiszen azt mondta, hasonlítok az exére...
A buli jól ment, mondjuk, ott volt a szokásos csapat, és voltak ott "újak" is.
Kb 11. fele Ő azt mondta hazamegy. Nekem hirtelen csak annyi járt a fejemben, hogy még nem mehet haza. Most még nem. El is sírtam magam, emiatt maradt csak... Ezután az este egészen máshogy telt. Sokat volt velem. Kedvesebb volt, kicsit másabb, nem olyan, mintha csak egy barát lenne.... Ezt említettem a lánynak, ő azt mondta, csak beképzelem magamnak. Illetve bocsánat, nem ezt mondta, de ilyesmit, ezt éreztette velem. Elmentünk hármasban sétálni, jó volt. Ő az est végéig velem volt, megfogta a kezem, énekelt nekem, ha rosszul lettem leült velem, és mondta hogy még ázottan is jól nézek ki...
Aztán hazamentünk.
Másnap megint kijött, akkor megint olyan volt mint régen.
Azóta nem tudtam kiverni a fejemből, ezt említettem a lánynak is, de megint csak lepergett róla. Azóta Ő is más lett, többször említette, hogy csinos voltam hétvégén...azt mondta majd elvisz vacsorázni..azt mondta majd lejön hozzám...majd elcsábít...beleültet az ölébe, udvarol...és ha sikerül mindez, megcsókol. Virtuális virágot küldött, azt mondta nagyon kedvel. S nem felejt el, attól, hogy távol vagyok. Én hittem neki. Tényleg bíztam benne. Bár a lányban már nem bíztam...
Ők találkoztak egyszer, s meg volt beszélve mégegy találka a hétvégére. Ő nekem ekkor azt mondta, hozzám is mindenképp lejön néhány hét múlva. Jött volna hamarabb, csak nem lehetett. Mikor ezt a lány megtudta.., érdekes módon, a hétvége előtt mégegyszer találkoztak..
Most túlvagyunk a hétvégén. Estére tiszta rosszul lettem, hatkor még egyikőjüket sem láttam fent a neten. Gondoltam, csak hülye vagyok..minek féltékenykedek? Ha a lányban nem is..de Benne megbíztam, gondoltam, hogy Ő nem fog átverni... Bár kapcsolatot nem ígért, de ígért sok mást, s megbántani pedig nem fog..ahogy egyszer Őt bántották meg...
Ma írta a lány: összejöttek.
Még most is úgy gondolom, ez nem igaz. Ez csak egy álom, vagy csak átvertek. Vagy a lány valamit félreértett. Az nem lehet , hogy ők összejöttek. A lány csak biztos rányomult. Vagy poénból lett egy csók...vagy valami, és a lány félreértette. De Ő nem akarhatta ezt. Biztosan nem. Nem hiszem. Még nem. Nem...nem...nem...hiszen pénteken beszéltünk telefonon. Két napja hívogatott. És rózsát ígért, vacsorát. Azt mondta személyesen megbeszéljük a szombat estét. Azt mondta velem aludna....
Óriási pofon volt mindkét fél részéről. A "barátnőm" azt emlegette hogy óó ők csak barátok. És tudta nagyon jól, hogy Ő nekem tetszik. Tudta nagyon jól, hogy Ő miket írt nekem. Tudta a vacsorát, a virágot. Majdnem mindent. És mégse vette figyelembe.
Ő pedig...nekem mondta azokat a dolgokat...azt mondta "megéri.." fél napot utazással tölteni miattam...
Mindketten átvertek. Mindkettőjüket nagyon jó barátaimnak tartottam, utáltam miattuk ide visszajönni. Ott szerettem volna maradni velük. Hármasban sétálni az esőben...
Inkább lenne az, hogy egyikünk se jár semelyikünkkel se, hanem tényleg csak barátok lennénk, de ne lenne ez ami most van...Még mindig nem tudom elhinni. Szívem még mindig remél, hogy ez nem igaz. Ez nem így van. Ők nem járnak, és nem is fognak. És ők nem vertek át. Hanem szeretnek..és hogy tényleg édes a mosolyom..ahogy Ő mondta. És hogy tényleg aranyos vagyok, mikor pirulok....ahogy Ő mondta...
A legrosszabb talán mégis az, hogy velem mindig ez van. És annyira unom, hogy mindenki azt mondja, majd lesz másik, majd más jobban értékel, majd lesz normálisabb, nem való hozzád, nem jó barátok, lesz ez jobb...UNOM MÁR EZEKET...mert NEM LESZ JOBB, mindig MINDENKI ezt mondta, és SOHA nem lett jobb. Ugyanez volt nyáron is, télen is, tavaly is, azelőtt is azelőtt és mindig. Mikor először voltam szerelmes, általános iskola első osztályában az egyik osztálytársamba, ő is a barátnőmet választotta.... Mindenki azt mondja én vagyok a szebb, az aranyosabb, a rendesebb, a szeretetreméltóbb. Most már azt hiszem hazudnak. Mert nem lehet, hogy ezek után mégis mindenki a másikat választja. És rám nem figyelnek...
"Ettől függetlenül nem felejtünk el." Mikor tegnap együtt voltak...és csókolóztak..akkor sem felejtettek el? A lánynak nem jutottam akkor eszébe, hogy "jaj tényleg, neki tetszik Ő..talán nem kéne ezt tennem vele", és Neki, nem jutott eszébe hogy "neki ígértem a virágot....vele akartam aludni...őt akartam megcsókolni..akkor miért a lánnyal teszem ezt?".
EKKOR NEM JUTOTTAM ESZÜKBE?? EKKOR NEMÉRDEKELTE ŐKET, HOGY ÉN IS LÉTEZEM? HOGY ÉNIS EGY ÉLŐ, ÉS ÉRZŐ EMBER VAGYOK?????
Szeretném megkeresni magamon azt a gombot, amivel kikapcsolhatom az agyam, a gondolataim, az érzéseim. Nem akarok többé érezni, ez az év annyira szar volt, annyi mindenkit veszítettem el, s annyian csalódást okoztak. És rájöhettem, hogy talán tényleg nem érdemlek semmit és senkit....
Utolsó kommentek